Fábián Péter és Benkó Bence 12 év közös munka után külön utakon folytatják, társulatuk, a k2 Színház pedig az Ördögkatlan Fesztivál Fidelio-színpadán köszönt el a közönségtől. Fábián Péter ennek kapcsán adott interjút Vass Antóniának.

A kérdésre, ha visszatekint erre a kicsit több mint egy évtizedre, mire a legbüszkébb, azt felelte: „A Karneválra mindenképpen, mert azon túl, hogy a kedvenc regényemből készült, nagyon sok munkám van abban, hogy bemutathattuk. (…) Viszont a legbüszkébb nem egy konkrét produkcióra vagyok, hanem arra, hogy akkora kompromisszumot sosem vállaltunk, ami az előadás rovására ment volna. Nem írtam vagy rendeztem meg valamit pusztán azért, mert éppen akkor pályázni lehetett rá, pedig ilyenkor mindig nagy a kísértés, és a színészeken sem vettem észre, hogy ne teljes odaadással, hittel vetnék bele magukat egy-egy próbafolyamatba. Úgy tudok visszatekinteni erre a tizenkét évre, hogy végig önazonos tudott maradni a társulat.”

Az interjúban az is szóba került, hogyan fogadta a társulat a döntést, hogy kiszáll: „Nehéz erről beszélni, mert nagyon összetett dologról van szó, és még mindig nem tisztult le minden. Úgy gondolom, hogy a megszűnés folyamatának én voltam a katalizátora. (…) Szakmailag és emberileg is úgy éreztem, hogy egyhelyben toporgunk. Ez összefügg azzal is, hogy beszűkültek a lehetőségeink, én pedig egyszer csak ott találtam magam, hogy az energiáim nagy részét arra kell fordítanom, hogy próba- és játszóhelyet keressek, vagy a máshol is dolgozó színészekkel időpontot egyeztessek” – fejtette ki Fábián Péter.

Az új évadról szólva elárulta, egy dologban biztos: nem szeretné elhagyni a pályát. „Nagyon szeretek írni és rendezni, ezt semmiképpen nem szeretném feladni. Dacára annak, hogy elég szabadnak éreztem magam a k2-s évek alatt, a társulat vezetése és életben tartása mellett kevés időm maradt arra, hogy kalandozzak, kipróbáljam magam más színházaknál. Most úgy gondolom, hogy ennek van itt az ideje. Tele vagyok kíváncsisággal és érdeklődéssel a különböző társulatok, műfajok iránt. Illetve bejött az életembe a sorozatkészítés és -írás, amiből szintén rengeteget lehet tanulni, ráadásul sok emberhez eljut. Ugyancsak izgatottan várom, hogy taníthassak, több helyre is hívtak – színészmesterséget, illetve színpadi szövegírást fogok tanítani –, amit nagyon megtisztelő és fontos felkérésnek tartok. Közben pedig a társulathoz hasonlóan nekem is ki kell találnom magamat” – mesélte a rendező.