A Hegyi Barbara és Zorán házaspárt kérdezte a Nők Lapja legfrissebb száma. A teljes interjú itt érhető el.

„Néhány hete Barbara hazahozta Edward Albee Három magas nő című darabjának szövegkönyvét. Nézegettem. Különös a történet, rendkívül nehéz a szöveg, szerintem fizikai lehetetlenség megtanulni” – fogalmaz Zorán, míg Hegyi Barbara hozzáteszi: „Ez talán túlzás, de tényleg nem volt könnyű! Egy nyolcvanéves nőt játszom, végigbeszélem az első felvonást, de nem árulom el a történetet. Legyen elég annyi, hogy próbáljuk megfejteni, melyik a legboldogabb pillanat az életben.”

A kérdésre, a szerepek mögött mennyire kell látni, érezni Hegyi Barbarát, a színésznő elmondta: „Az a jó, ha a szerep és én odavissza hatunk egymásra. Együtt vagyok vele, nem maradok ki, és ha jó köztünk a kémia, az olyan, mint a szerelem. (…) Ha nagyon eltérő karaktert vagy, mondjuk, a koromnál sokkal idősebb nőt kell játszanom, mint például Szabó Magda Ajtójában, akkor próbálok külső példákat keresni. Egyébként Emerenc gondolkodásmódja, szögletessége, racionális, pragmatikus személyisége, öntörvényűsége és egyenessége minden tébolya ellenére közel állt hozzám.”

„A sors adománya, hogy soha nem kellett más bőrébe bújnom, még akkor sem, ha nem pont velem, vagy nem egy az egyben úgy történt valami, ahogy Dusán megírta” – mondja Zorán, aki már készül a márciusi koncertjére, tréningezik.

„Bagó Gizella tanárnő azt mondja, a hangszál pont olyan izom, mint a vádli vagy a bicepsz. Ha nincs edzésben, a hirtelen terheléstől izomláza lesz, ami nem más, mint a rekedtség.  (…) A mai napig azzal megyek ki a színpadra, hogy ezt a közönséget is a nulláról kell megnyernem. Sokszor, mikor kezdéskor megyünk ki játszani, már tapsolnak, kiabálnak, ennek ellenére még sokáig bennem marad a doppingoló feszültség.”

Erről szólva Hegyi Barbara hozzáteszi: „Amikor színpadon vagyok, én is érzékelem a felém áradó energiát. Fantasztikus, mennyi érzékszerv működik egyszerre. Miközben teljes átéléssel játsszuk az adott jelenetet, mégis érzékeljük a közönséget. Nekik játszunk, de nem velük. Zorán helyzete más, a koncerteken párbeszéd zajlik. Ennek egyik legmeghatóbb formája az együtt éneklés. Párbeszéd.”

Családi életük kapcsán elárulták, náluk is a konyha a sok nő központi, igazi élettere: „Ha jön Sandra, csak beköszön az apjának, és ott dumálunk, együtt főzünk. Ott zajlik a társasági élet, főzünk, eszünk, iszunk, beszélgetünk.”

Zorán hozzáteszi: „Sandra anyukája, Éva és a mamám is istenien főztek. És most Barbara és az ő anyukája is remekel a konyhában. Csoda, hogy még nem gurulok. A nagy koncertek után szoktunk amolyan fogadásfélét tartani a szereplőknek, barátoknak, családnak, és soha nem felejtem el megköszönni az itthoniaknak, hogy kibírtak engem a nehéz, készülődési időszakomban, biztos hátteret adtak. Sőt közben etettek, itattak, és még jó szavuk is volt hozzám…” – meséli az alkotó.

Szerző: Árvai Magdolna