Farkas Dénes elsőként távozott a Nemzeti Színházból a tavaly novemberi súlyos baleset után. A színész szerint a színházigazgató, Vidnyánszky Attila azért nem akarja teljesíteni a megsérült színészek pénzügyei igényeit, mert azzal elismerné azt, hogy ő is felelős lehet a balesetükért. A HVG-nek nyilatkozott.

Farkas Dénes még akkor kezdett dolgozni a Nemzetiben, amikor Alföldi Róbert volt az igazgató. Elmondása szerint imádott vele dolgozni, annak ellenére is, hogy habár rengeteg előadásban szerepelt, sosem kapta meg a főszerepet. Amikor Alföldi távozott, nem merte beadni a felmondását, hiszen még csak 24 éves volt. Vidnyánszky sok főszerepet ígért neki – amit be is tartott -, ám mégsem érezte olyan jónak a színházi életet, mint Alföldi vezetése alatt.

„Akkor hallottam először, hogy ‘eljött a mi időnk’, és hogy ideológia alapon döntött szerződtetésekről. Alföldi alatt ilyen nem volt, nem volt mi és ők, csak színházat csináltunk. Bár a darabok nagyon gyakran feszegettek kényes társadalmi kérdéseket, nekünk nem kellett semmilyen ideológiának megfelelni, sem a színpadon, sem máshol. Minden porcikájában Alföldi színháza volt a Nemzeti, ami adott egy egységes arculatot, bár egy kicsit háttérbe szoríthatott másokat, akár minket. Robinál szerencsések voltak a darabválasztások is, ami Vidnyánszkynak nem volt erőssége. Bár születtek jó előadások Attila alatt is, kiemelkedő alig. Szerintem. Ahogy a társulatépítés sem működött igazán. Egy-egy előadásra összekovácsolódtunk a csapattal, ami aztán gyorsan szertefoszlott, mert levették a repertoárról, hiszen nem volt rá néző” – mesélte a HVG-nek a színész, aki színésztársaival próbálta meggyőzni Vidnyánszkyt arról, hogy közönségcsalogató darabokra van szükség, de szinte hiába.

„Nagyon sokat kértük erre. A Rómeó és Júliáért is három évig könyörögtünk, amiben egyébként nem szerepeltem. De nem igazán foglalkoztak a kéréseinkkel, és talán a nézői igényekkel sem. Közel sem volt a színház iránt olyan szellemi érdeklődés, mint Alföldi idejében. Ez a helyzet” – jelentette ki, majd a jó fizetésekről szóló tévhiteket is eloszlatta.

„Sajnos meg kell, hogy törjem ezt az álmot, körülbelül százéves társulati tagság után tudnék venni egy házat a fizetésemből” – mondta, hozzátéve, hogy mindezek ellenére jól érezte magát a színházban.

„Főleg az első években. Ki tudtam nyílni, ami az Alföldi-érában nekem nem volt könnyű. Attila színházában más kvalitású színészek voltak, akik mellett bátrabb voltam én is, több tér adódott számomra. Trill Zsolttól, Szűcs Nellitől, és akár Horváth Lajos Ottótól sokat tanultam. Jólesett, hogy Attila megbízott bennem, kísérletezhettem a próbákon, kíváncsi volt az ötleteimre” – árulta el, hozzátéve, hogy Vidnyánszky természete is kedves volt, egészen az SZFE-botrányig.

„Az első években jó hangulat volt a színházban, nyitva volt az ajtaja, bármikor be lehetett hozzá menni, megbeszélni valamit, vagy akár csak játékból bokszolgatni egy kicsit. Volt ideje a színházzal, az előadásokkal foglalkozni. Az SZFE-ügy idején változott meg, onnantól politikus lett” – mondta, hozzátéve, hogy idővel egyre kezdett elromlani a hangulat.

„Egy próbán, ahol számtalanszor szóba kerültek közéleti dolgok, egyszer számomra meghökkentő módon beszélt Vidnyánszky és környezete a melegekről és a cigányokról. Kértem, hogy ezt hagyják abba, nemcsak azért, mert utóbbi engem is érint, hiszen édesapám révén félig cigány vagyok, hanem mert egyszerűen nem méltó az ilyen beszéd egy ilyen intézményben. Egy régi barátom, Molnár Áron, noÁr is szóba jött, mondván, hogy mutassak legalább egy szerepet, amiben jó volt valaha. Említettem párat. Később elmondtam Áronnak a történteket, az volt a célom, hogy elkezdjenek egymással kommunikálni. Ő aztán ehelyett – a velem való egyeztetés nélkül – egy videóposztban reagált. Ezután elővettek a színházban, hogy miért beszélek a próbán történtekről bárkinek. Lassan elfogyott a bizalom, egyre kevesebben ebédeltek velem, egyre kisebb szerepeket kaptam. De ennek ellenére volt Attilában nagyvonalúság is, például elengedett két évre forgatni” – idézte fel, majd a novemberi balesetről is beszélt.

„A balesetig még épp elviselhető volt a helyzet a színházban. De a baleset megrázta az egész társulatot, hiszen két ember majdnem meghalt. S ahelyett, hogy ebben a sokkos helyzetben őszinte kommunikáció indult volna meg, és a valódi felelősök felkutatása, nyugtalanító dolgok történtek. Lebontották a díszletet, ahol a baleset történt, amit a rendőrség helyszíni szemléjéig törvényesen nem lett volna szabad megtenni, kiderül, hogy vezérigazgató az előzetes állításával szemben mégsem mond le, kiderült, nem meghatározható egyszemélyi felelős. Nem bírtam tovább ebben a közegben maradni, felmentem az igazgatói irodába, és közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet” – mondta a színész, aki szerint Vidnyánszky nem anyagi okokból nem szeretné kifizetni a balesetező színészek által kért összeget.

„Pénz bizonyára van rá, kitelne a milliárdos büdzséből. Szerintem azért nem akarja a sérültek pénzügyi igényeiket teljesíteni, mert azzal elismerné, hogy ő is felelős lehet a balesetért. Aminek a következményei végzetesek lehetnek a pozíciójára” – mondta.