A fiatal színészt ismerhetik a színház szerelmesei, és a sorozatok rajongói is. Szerepel a Keresztanyu című sorozatban, de voltak epizódszerepei a Drága örökösökben és A mi kis falunkban is. Farkas Dénest a Blikk kérdezte.
A kérdésre, büszkén vállalja-e származását, a színművész elmondta:” Az életem minden területét büszkén vállalom, ahogy azt is, hogy félig roma fiú vagyok. Egyformán büszke vagyok arra, hogy egyik szülőm magyar, a másik roma származású. De ezzel egyébként túl sokat nem foglalkozom.”
Édesapja, Osztojkán Béla ismert író-költő, édesanyja jogot végzett diplomás asszony, aki hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik: “Édesapám a csengeri romák közül jött. Kis faluból, ahol például vályogházakban éltek cigány családok, nehéz körülmények közt. (…) Ehhez képest én Budapesten élek egy fullos, légkondis lakásban, és este magamat nézem a tévében. Ez nagy váltás. (…) XIV. kerületi lakásban éltünk, általánosba a Fazekasba jártam, ami egy elitista suli, de soha nem volt részem hátrányos megkülönböztetésben. Édesanyám hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozott, nyaranta táborokat szervezett cigánygyerekeknek, ők voltak a legjobb barátaim. A bátyámmal ott tanultunk meg zenélni, táncolni, gitározni. Iszonyatosan jó hangulatúak voltak ezek az együttlétek. Nyáron velük lógtam, ősszel meg mentem vissza a Fazekasba az orvosgyerekek közé. Jó kis kettősségben éltünk, csodálatos gyerekkorom volt. A Fazekas után a Vörösmarty drámatagozatára mentem, ahol zseniális pedagógusoktól tanultunk. Onnan nyílegyenesen a színművészetire, ahová elsőre felvettek Gálffi László és Ács János osztályába” – mesélte Farkas Dénes, aki Alföldi Róbert igazgatása alatt szerződött a Nemzeti Színházba.
Arról szólva, hatással volt-e rá az édesapja, úgy nyilatkozott: “Nagyon. Verseket írt, mondjuk amikor mi megszülettünk, már inkább politizált. Nem volt olyan, hogy például esténként egy tea mellett versekről beszélgettünk. Ez kimaradt. Olyannyira, hogy a színművészeti felvételijére a felkészülésemnél a versek kiválasztásában egyáltalán nem volt szerepe az apámnak. Valahogy nem beszélgettünk erről. Viszont a halála után nyolc évvel csináltam egy önálló estet a verseiből, Hazát és szerelmet keresek címmel. Akkor olvastam el egészében az írásait.”
Farkas Dénes azt is elárulta, ő is írt verseket, de most már nem jutna eszébe: “Jönnek a hétköznapok, a realitás, a politika pedig különösen gyilkolja a művészembereket. Sokan elmondhatják, akkor hagyták abba a jó versek írását, amikor elkezdtek politikával foglalkozni.”
Arról szólva, ma milyen az élete, kifejtette: “A saját karrierem építgetem, de majd eljön az a pillanat, amikor én is tenni fogok valamit, aminek értelme van. Várom ezt a pillanatot. Nekem ki van kövezve ez az út, kapcsolataim is lennének édesanyám által. Ha valamivel meg vagy áldva, ha szerencsésebben alakul az életed, az felelősség is, abból valamit vissza kell adni a közösbe. Ez is hozzátartozik a szakmánkhoz. Az, például hogy megcsináltam az önállóestet apám verseiből, azzal bepillantást engedtem egy roma férfi gondolkodásába. Eddig ezt tudtam hozzátenni, de biztosan lesz olyan, hogy foglalkozom hátrányos helyzetű emberek ügyeivel.”
Addig is kiáll minden kisebbség mellett, minden szituációban nyilvánosan, és mindenféle beszélgetésekben: “Szeretni emberi jog. Gondolok akár a romákra, az LMBTQ emberekre vagy minden olyan kisebbségre, akiket hátrányosan megkülönböztetnek akár az utcán, akár törvénymódosításokkal. Ahol lehet, megemlítem, hogy nem értek ezzel egyet és szolidaritást vállalok. Lehetőséget kell adni minden embernek arra, hogy tanuljon, fejlődjön, inspirálódjon a világból.”