A járványhelyzet miatt munka nélkül maradt színésznő, Farkas Franciska életét forgatókönyvírókat is megszégyenítő, hihetetlen események tarkítják. Mostanában drámapedagógusi és szociálismunkás-tanulmányait jobban kamatoztatja, mint színészi képességeit. A Népszava kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, hogy jelenleg egy gyermekotthonban dolgozik, Farkas Franciska elmondta: “Egy befogadóotthonban vagyok gyermekfelügyelő április óta, ez egy új krízisotthon az Árnyas úton. Igen megterhelő munka a folyamatos figyelem. Az első napon délután 4-kor jutott eszembe, hogy ma még nem ettem, nem ittam… Feladatunk, hogy ne sérüljenek még jobban a gyerekek, és a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk nekik, tanulunk és játszunk velük.
A munka szépsége, hogy a személyiségeden, tudásodon és emberségeden múlik, mit adsz át a gyerekeknek, amit magukkal vihetnek az életbe. Nagyon nehéz az a része, amikor megismered a gyerekek háttértörténetét. Nem is gondolok bele, csak így bírom ki lelkileg. Amikor beütött márciusban a krach, muszáj volt munkát találnom, nincs védőhálóm, tartalékom, magamat és a kutyámat el kell tartanom. Rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat, még futárnak is jelentkeztem. Mivel van szociálismunkás-végzettségem, erre a munkára is jelentkeztem, és felvettek”.
Elárulta,heti két-háromszor dolgozik az otthonban 12 vagy 24 órában, a többi napon tud próbákra, meghallgatásokra járni. “Lesz egy nagyjátékfilm-forgatás augusztusban, enyém a női főszerep, iszonyú izgalmas, már elkezdtük a próbát. Beindulnak lassan a drámapedagógiai munkáim is, és ha minden jól megy, tovább játszom abban a három darabban, amikben a járvány előtt: ADYnemADYde, amiben Csinszkát alakítom, és imádom, a Pitbull Kamilla Gimnázium, ami a Láthatáron csoporttal az iskolai erőszakról szól, és a Cigány magyar, ami a Tudás6alom és a Mentőcsónak Egység előadása. Az önálló estem, a Makar Csudra folytatása még kérdéses. Ami még egy nagyon izgalmas újdonság: a Levél Bradnek című novellámat egy washingtoni rendező szeretné egy kinti színházban bemutatni angolul, már elkezdtük a próbákat online, és az a terv, hogy benevezzük majd egy szóló performansz fesztiválra, New Yorkban.”
A kérdésre, hogy korábbi nyilatkozata, miszerint külföldre költözik, aktuális-e, úgy fogalmazott: “Nagyon szeretek magyarul gondolkodni, játszani, a lényem része, ezek az ízek és szagok vannak bennem. Innen kaptam minden kulturális értéket, a magyar színészek miatt lettem színész, de reményvesztett nekem ez az egész. Nem tanultuk meg, hogy hogyan kell kiállni magunkért, egymásért, hogyan kell összefogni. (…)
Unom, hogy állandóan a származásomról kell beszélnem, holott nem vagyok sem szociológus, sem antropológus. Nem vagyok hajlandó magamra venni azt a felelősséget, hogy ha például megbántanak, akkor csakis a legkulturáltabb módon reagálhatok vagy sehogy, mert ha netán kiakadok, akkor máris megkapom, hogy na, lám, ilyenek a cigányok… Holott csak ugyanúgy viselkedtem, ahogy te tennéd hasonló helyzetben. (…) Én összeszedtem a bátorságomat, az erőmet, elindultam azon az úton, amit megálmodtam, el akartam érni a céljaimat és el is értem már jó néhányat. Ettől még, ha teszem azt, egy nem romát kirabol egy roma, aki egyébként nem azért rabol, mert roma, hanem azért, mert valamiért így döntött, nekem ahhoz semmi közöm, nem leszek tőle se több, se kevesebb. (…) Az életem sosem volt egyszerű, de vallom, hogy azt kapod, amit kibírsz” – mondta Farkas Franciska.