A filmes iparág, ha egyszer bedobozol téged egy általános karakterszerepre, abból nehéz szabadulni. Ha roma származású vagy, ez még inkább igaz, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy folyamatosan egydimenziós szerepekkel keresnek meg. Vannak roma színészek, akik mernek erről beszélni, ilyen Fátyol Kamilla is, aki a Glamour-nak nyilatkozott.

Arról szólva, hogyan kezdett érdeklődni a színészet iránt, kifejtette:
„Nem érdeklődtem a színészet iránt. A pályám egy véletlennek köszönhető. Létrejött a Maladype Színház 2001-ben. A Jaques, avagy a behódolást próbálták a Roma Parlamentben Balázs Zoltán rendezésében. Zoli leült mellém, és megkérdezte, hogy van-e kedvem játszani a vizsgaelőadásában. Igent mondtam. Ennek már huszonegy éve. Nem volt tudatos választás, véletlenek sora vitte el ezt a húsz évet. Lehet azt mondani, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy húsz éven keresztül véletlenek, nagy szerencsék és nagy lehetőségek jöttek velem szembe, de ebben nem volt semmiféle tudatosság, amit ma már sajnálok. Nagyon szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy még a régi nagy színházi életnek az utolsó kis morzsáját elkaptam.”

Többször beszélt arról, hogy a filmvilág romaként azonosítja, de egy idő után már visszautasította ezeket a szerepeket, a nemzetközi produkciókban viszont már nagyon figyelnek a diverzitásra: „Úgy kell létrehozni a produkciókat, hogy mindenféle nációból delegálnak színészeket, ami szerintem jó. A Maladypés turnék arra is felhívták a figyelmemet, hogy a világon az embereknek a kis százaléka lehet szőke, kék szemű. Hagyjuk ezt a színtelen, szagtalan, leszabályozott valamit, mert a világ rendetlen, koszos, színes, iszonyat nagy a káosz benne, és mindenkinek más a bőrszíne meg a hajszíne! (…)

Megjelent Zsiga Melindával a Telexen egy cikk, amiben azt mondta, volt olyan, hogy jemeninek mondta magát azért, hogy ne bántsák őt a cigánysága miatt. Rákattintottam a kommentekre, és azt láttam, itt szinte mindenki rasszista. Azt éreztem, hogy itt nagyon nagy a baj. Mit várunk a filmkészítőktől, ha ilyen a társadalmunk? Még mindig ott tartunk, hogyha valaki lop, akkor az cigány. Az emberek fejében ez így van összerakva.”

A kérdésre, várható-e változás abban, hogy a rendezőknek ne csak akkor jusson eszébe egy roma színész, ha bűnözőre vagy prostituáltra van szükség, azt felelte:
„Ez sok mindentől, például az egyéni úttól is függ. Ezen is gondolkoztam már, hogy azért lettem színész, mert roma vagyok. És ez egy nagyon durva mondat. Interjút készített velem egy szociológus, és akkor jöttem rá, hogy ha nem megyek a Roma Parlamentbe, akkor én nem vagyok ma színész. Egy független, nemzetiségi színházban váltam színésszé. Ennél hátrányosabb helyzet van ma Magyarországon, mint függetlennek és cigánynak lenni?”

A teljes interjú a Glamourban olvasható.