Szeptember 27-én mutatják be, és 28-29-én is látható a Fészek Művészklubban Fehér Balázs Benő Staféta nyertes előadása a Tonio Kröger. A rendezővel készült villáminterjúnk.
„Mi ez az egész, ami fáradságom hamurétege alatt csak izzik homályosan és fájdalmasan, de nem lobban tiszta lángra?”
Villáminterjú:
Hogyan találkoztál Thomas Mann Tonio Kröger c. elbeszélésével? Mi fogott meg benne?
Először gimnazistaként olvastam, majd ahogy felvettek az egyetemre Zsámbéki Gábor többek között ezt a kisregényt adta fel nyárra kötelező olvasmányként. Második év végén, amikor a Don Carlost játszottuk, Zsótér Sándor részleteket olvasott fel belőle: miközben játszottuk a jelenetet, Zsótér megszólított minket, nekünk pedig mondatonként vissza kellett mondanunk, amit a Tonio Krögerből felolvasott. Miután elvégeztem az egyetemet, újra elővettem, pont egy olyan időszakban, amikor nem tudtam, hogy miért csinálom ezt a szakmát.
A törleszkedésben, a megfelelni akarásban, a színházon belüli fiktív hatalmi harcokban elidegenedve, megmarva a saját hiúságomtól ez a regény felelevenítette bennem, hogy miért kezdtem el színházzal foglalkozni. „Valamit gyökeréig átérezni, és végiggondolni, és kikovácsolni belőle valami egészet.“ – ez Thomas Mann és Tonio Kröger élet- és művészetfilozófiája.
„Két világ között állok, egyikben sem vagyok otthon.” Te hogy tudsz kapcsolódni Tonio Kröger híres mondatához?
Egy örök kívülálló, az eseményeket távolból szemlélő, azokban részt venni nem tudó ember jelmondata. Fájdalmas is ez, és közben tartalmaz valami öntetszelgést is. A két világ nála az élet és a művészet. Thomas Mann sok regényének alapkonfliktusa a két fogalom között húzódó ellentét. Én abban sem vagyok biztos, hogy ez a két dolog olyan élesen szétválasztható, ahogy azt a főhős teszi. De bele tudom lovallni magam, hogy így érezzek.
Hogy áll a próbafolyamat ezen a ponton? Milyen a Fészek Művészklubban dolgozni?
Már kétszer le tudtunk menni az előadással, most bizakodunk, habár még sok munka áll előttünk. A Fészek egy nagyon izgalmas hely, rengeteg különböző stílusú és atmosztférájú térrel. Mászkálós előadást csinálunk „talált terekben“. Élvezem, hogy nem konstruált díszletben dolgozunk, hanem a hely adottságait használjuk.
Hogy állt össze a stáb?
Régóta szerettem volna foglalkozni ezzel a regénnyel, viszont fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene megcsinálni.
Olyan színészeket hívtam, akik azt gondoltam, hogy elnézik nekem, ha bizonytalan vagyok. Az öcsém, az osztályfőnököm és három nagyon jó barátom játszanak az előadásban. Kiderült, hogy előttük sokkal nagyobbak az elvárásaim magammal szemben, mint olyanokkal, akikhez csak munkakapcsolat fűz.
Voltak hetek a próbafolyamatban, amikor szenvedtem ettől, és idő volt, hogy megszokjuk ezt a helyzetet. Mostmár azt gondolom, jó döntés volt.
Van, ahol kötelező olvasmány a Tonio Kröger. Számítotok a középiskolás közönségre?
Örülünk, ha jönnek.
Hogyan segítette a Staféta pályázat a munkátokat?
Nem is tudnám elképzelni ezt az előadást kőszínházi keretek között. Azért sem, mert helyspecifikus, azért sem, mert nagyon limitált a nézőszám. Egyszerre harminc ember fér be. Ha nincs a Staféta, olyan kompromisszumokra lettünk volna kényszerítve, amikre jobb, hogy nem kényszerültünk.
szerző: Bordás Katinka
fotó: Dömölky Dániel
Szereplők, alkotók:
Tonio Kröger: FEHÉR András, Narrátor: FEKETE Ádám, Hans Hansen, François Knaak, Rendőr: BÁN Bálint, Ingeborg Holm, Jimmerthaal, Könyvtáros: KURTA Niké, Lizaveta Ivanovna: ZSÓTÉR Sándor
rendező: FEHÉR Balázs Benő