Fekete Ernő saját bevallása szerint az elmúlt egy évben hozzászokott már, hogy minden darabokra hullik körülötte. A 24.hu kérdezte a Színművészeti ügye kapcsán.

Arról szólva, mennyire foglalkoztatja, dühíti, frusztrálja, vagy hozza épp lázba az SZFE körül zajló történet, Fekete Ernő elmondta: „Tele vagyok indulattal, de a teljes képhez hozzá tartozik, hogy ez már a sokadik csapás egyhuzamban. A sorozat tavaly novemberben kezdődött Gothár Péter zaklatási ügyével, ami a Katona József Színházban robbant ki, már az nagyon megviselt. Nem csak a következményeit éltem meg rosszul, hanem magát az ügyet is. Nehéz időszak volt. Ezt követte a színház elleni támadás, a finanszírozási törvény átszabásával és a decemberi tüntetéssel, majd év elején jött a Covid-járvány, jelenleg pedig nagy erőkkel zajlik az SZFE bedarálása. (…) Széttárt karokkal ámulok, és várom, mi jöhet még.”  

Azt is hozzátette: „Egyetértek például Rudolf Péterrel, aki úgy fogalmazott, hogy szellemi polgárháború van körülöttünk, amiben nagyon nehéz létezni, dolgozni, gondolkozni. Talán annyi különbséggel, hogy ezt a háborút nem körülöttem zajlónak, hanem, mint egyetemi óraadó – mellesleg a bűnös színház tagja – ellenem irányulónak is érzem. Igen, ez valóban háború, van benne támadó és védekező fél. Utóbbi azért küzd, hogy megőrizze az értékeit és a függetlenségét. A tanári kar emblematikus, nagy öregjei közül többen kiszálltak, azt mondták, hogy kösz szépen, ennyi elég volt ebből. A fiatalabbak pedig megpróbálják felvenni a harcot, sztrájkot hirdetnek, tiltakozásokat szerveznek. És akkor ott vannak a hallgatók, akik még bátrabban és elszántabban védekeznek, mint a tanáraik.”

A színművész szerint semmiféle világnézeti útmutatásnak nincs helye az egyetemen: „(…) Amúgy is, tehetséges, tanulni akaró fiatalokat lehet bíztatni, hogy őrizzék meg a kiváncsiságukat, figyeljenek, és sok-sok iskolai munkával tapasztalják meg a saját bőrükön, hogy csak úgy, magától nem lesz jó valami, azért nagyon meg kell dolgozni. Én ezt tanultam itt Horvaitól, Kapástól, és ilyesmit igyekszem tovább adni, mint ahogy gondolom, volt osztálytársam, Kéri Kitty is ilyesmit  a kaposvári egyetemen. De hát mi mást is adnánk át, mint amit tanultunk, meg valamit a tapasztalatból, ami  ránk ragadt az évek során. Na jó , én javítgattam a hangsúlyokat is, tanárságom két évében művészi beszédet tanítottam.”

Fekete Ernő szerint legyen ennek a háborúnak bármi a vége, 100 év múlva az új termek nem Vidnyánszky, hanem inkább Ascher, Zsámbéki és Székely nevét viselik majd, mert bármennyire tehetséges, a hatalom embere mindig is kevésbé maradt meg a nagy emlékezetben. 

A teljes interjú ITT olvasható.

Fotó: Horváth Judit