Az Így vagy tökéletes című romkom egyik főszerepében látható Fekete Ernő. A Katona József Színház művésze egy sikeres reklámügynökség kiégett kreatívigazgatóját alakítja. Ennek kapcsán kérdezte az NLC.hu.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, most, hogy az Így vagy tökéletesben vállalt szerepet, vannak-e benned olyan elvárások, hogy ez előremozdíthatja valahogy a karrierjét, Fekete Ernő elmondta: „Lassan ötvenéves színészként a karrierem előre- vagy hátramozdulása nem igazán központi kérdés számomra. (…) Ahogy Monori Lili mondta egyszer: „A filmkészítés szemfényvesztés”. Ugyanezt a filmet végignéznéd más zenékkel, és a végeredmény akár katasztrofálisnak is tűnhetne, és engem sem látnál olyan jónak. Nagyon sok dologból áll össze, hogy engem te nézőként jónak láss, nem csak abból, ahogyan én játszom a kamerák előtt.”
A film kapcsán elárulta: „Szerettem ebben a forgatásban, hogy mindent lehetett, és nyitottak voltak az ötletekre.” Fekete Ernő valójában mindig a közönséggel való találkozás pillanatában derül ki, hogy valami jól sikerült-e vagy sem: „Olykor hatalmasakat tévedünk. Volt olyan kollégám, aki viccből buktát sütött az egyik bemutatóra, és ő maga lepődött meg a legjobban, amikor az előadás nagy siker lett.”
Az Így vagy tökéletesben játszott karaktere, András nem áll túl távol tőled. Arról szólva, mik a hasonlóságok, kifejtette: „A zárkózottsága bennem is megvan, ahogy a pokrócszerű védekezését a világgal szemben is a sajátomnak érzem. Új ismeretségben a morc természetem elég sokáig ellenszenvessé tud tenni.”
25 éve vagy a Katona tagja. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Vendégként azért sok más színházat kipróbáltam már. Általában mindig akkor jött egy ilyen felkérés, amikor pont jólesett egy kicsit kijönni a megszokott közegből. Ezekben akkor is jó volt megmártózni, amikor nem járt sikerrel a végeredmény. A Katonából eljönni viszont sosem akartam, mert ez egy jó csapat, egy jó színház, ami mindig meg tudott újulni. Kíváncsi vagyok erre a pandémia utáni időszakra, hogy most is sikerül-e a dolog. A vége elég zavaros volt: Gothár Péter, SZFE, a színházat ért méltatlan támadások, a kényszerű járványszünet… Eléggé megkeseredett a társulat. Bízom benne, hogy most is sikerül megújulni. Nagyon megnehezíti minden kőszínházi társulat életét, hogy számtalan napi és heti sorozatot forgatnak a tévék, ahová óhatatlanul is tódulnak a színészek. Egy színházi társulat nem tud versenyre kelni a tévés fizetésekkel, és ez már a működésüket is veszélyezteti. Nagyon nehéz időszak van mögöttünk, és kíváncsian várom, milyen lesz, miután visszaállnak a dolgok. Nagy kérdés az is, hogy a nézők visszatérnek-e a színházba.”