Így vagy tökéletes címen új magyar mozifilm debütál a hazai palettán, ha a járvány lehetővé teszi. Az egyik főszereplő, a kicsit sem tökéletes András szerepét Fekete Ernő, a Katona József színház közkedvelt művésze ölti magára. A Kultúra.hu kérdezte.
Arról szólva, hogyan telnek a mindennapjai, Fekete Ernő elmondta: “Az első, tavaszi leállást nagyrészt élveztem, mert tetszett a váratlan kényszerszabadság. A mostanihoz már nincs kedvem. Szerencsére még próbálunk, ami jó. Félek, hogy a járvány miatt ezt sem sokáig lehet. Az előadás a látható része a munkánknak, de ha épp nincs, engem nem visel meg annyira, ha lehet próbálni, mint most. Próbapárti vagyok. Élvezem a folyamatot, ahogy valami létrejön, szeretem ennek a küzdelmeit, örömeit, útjait.”
Azt is elárulta, a filmezés folyamatát, az Így vagy tökéletes forgatását is élvezte: “Jólesett, hogy Varsics Péter – akinek az Így vagy tökéletes az első nagyjátékfilmje – engem választott a férfi főszerepre. Volt egy kis casting, de éreztem, hogy én vagyok a fejében. Inspirálja a színészt, ha érzi, hogy ő kell. Rá akar szolgálni erre a bizalomra; azon dolgozik, hogy bizonyítson a rendezőnek: jól választott. A könyv is tetszett, amiből a film készült és jó csapattal dolgoztunk együtt.”
András karaktere kezdetben elég goromba: “Amúgy valóban egy beképzelt alak, aki nem áll tőlem távol. A hétköznapokban gyakran vagyok pokróc, nem azért, mert ez a fő jellemvonásom, hanem mert nagyon el tudok merengeni dolgokon. A kívülálló azt látja, hogy undok vagyok, pedig éppen csak valamin gondolkodom, vagy emésztem magam. De ezt tudom magamról. Kérdezz meg egy színházi büfést, Fekete Ernő milyen reggel vagy előadás előtt, ha valamin agyal vagy ha valami nem úgy van, ahogyan kellene. Nem ordítok, de nem vagyok egy bájolgó, kedves alak. Zsémbes vagyok. Amikor viszont a gond megoldódik, vagy az előadásnak vége van, kenyérre lehet kenni. Remélem, a büfés is ezt mondja, ha megkérdezed!”
Most az Isten, haza, család c. előadást próbálja Tarnóczy Jakab színházrendezővel: “A darab egy kortárs magyar családtörténet Szophoklész, Euripidész és Aiszkhülosz sok színdarabjának felhasználásával. A görög mitológia híres sztorija; generációkon végigmenő, átkokkal sújtott és azok valóra váltásával kísért történet. Nem az ókori darabokat játsszuk, hanem ezekből kiindulva keressük a történetekben a „mindenkorit,” és így létrejön egy kortárs színdarab. Én azt a figurát próbálom, akit az eredetiben Agamemnonnak hívnak. (…) Általában a már kész szöveg a kiinduló pont. Itt nem így van. Először csak az eredeti történetekről, alakokról beszélgetünk, majd egyfajta irányított improvizáció következik megadva bizonyos helyzeteket, amelyek terv szerint az előadásban lesznek. Ebből a dramaturg a következő próbára hoz valami szövegszerűséget, ami menet közben még sokat változik. Teljesen másfajta munka, mint amit eddig bármikor csináltam és ezt nagyon élvezem.”
A kérdésre, mi lettél volna, ha nem színésznek tanul, azt felelte: “Nem tudom, talán tanár. Ha komolyan vallásos családba születtem volna, esetleg pap. Mindkettő tetszett. De úgy sejtem, mindkettőből titkon vágynék a színházba, úgyhogy jó ez így.”
A teljes interjú ITT olvasható.
Fotó: Béres Mártával az Így vagy tökéletes forgatásán