A nemrég elhunyt Pécsi Ildikó két év híján fél évszázadot töltött színpadon. Százötven előadásban és csaknem félszáz mozifilmben szerepelt. Az alábbiakban Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, Gajdó Tamás színháztörténész megemlékezését olvashatják.
Pécsi Ildikó a második világháború idején született, 1956-ban még szinte gyermek volt, színészi indulása pedig a kádári konszolidáció kezdetére esett. Ha pályafutásáról beszélünk, először filmszerepei jutnak az eszünkbe. Az aranyember Noémijeként gyakran láthatjuk a televízió képernyőjén. Bár az 1962-ben bemutatott film előtt is feltűnt a filmvásznon, az országos ismertséget Gertler Viktor alkotása hozta el számára.
Kevesebb szó esik azonban színpadi fellépéséről. Ígéretesen kezdődött színházi karrierje is, hiszen már főiskolásként nagyszerű lehetőségeket kapott. Nemcsak szépségével és sugárzó nőiességével babonázta meg a közönséget. „Úgy indult, hogy drámai színésznő lesz belőle. Adottságai megvoltak hozzá: királynői termet, árnyalatokban gazdag, erőteljes orgánum, tiszta és biztos beszédtechnika, s a súlyos szituációk átélésének és kifejezésének az az átütő ereje, amit egyszerűség kedvéért úgy szoktunk nevezni: tehetség” – írta indulásáról Takács István 1975. május 30-án a Magyar Ifjúság című hetilapban. Az újságíró arra emlékeztette olvasóit, hogy a közönség és a szakma elismerését kivívta a Nemzeti Színházban „Miller A salemi boszorkányok című drámájában, mint Abigél (Bitskey Tibor és Mészáros Ági partnereként), s mint Kocsma Jenny a Petőfi Színház máig híres Koldusopera előadásában (Sennyei Vera tragikus eltávozta után véve át a szerepet, Agárdy Gábor partnereként).”
Arthur Miller: A salemi boszorkányok
Nemzeti Színház, 1961. R.: Marton Endre
Legelső szerződése, 1962-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz kötötte, ahol sokoldalú művészként mutatkozott be. Főszerepet kapott O’Neill Amerikai Elektra című drámájában, Sartre Legyek című művében, Rostand Cyranójában, és Fényes Szabolcs operettjében, a Mayában. Négy év múlva már a Vígszínház tagja, ahol – hiába bízták meg néhány jelentősebb feladattal –, nem úgy alakult sorsa, ahogyan szerette volna. Többször fellépett az Irodalmi Színpadon, 1971-ben pedig a Mikroszkóp Színpad tagja lett. Itt sem volt a helyén, bár a színház vezetői sikeresen kiaknázták humorérzékét és szatirikus tehetségét. Aztán 1973-ban ismét merész lépés következett: Kecskemétre szerződött, ahol Miszlay István mellett Angyal Mária, Szőke István és Ruszt József rendezett. Pécsi Ildikó a Katona József Színházban O’Neill Boldogtalan hold című művében – Gábor Miklós oldalán; Ruszt rendezésében – formálta meg egyik legjelentősebb szerepét. Alakításáról Demeter Imre a Film, Színház. Muzsika című lapban, 1975. június 28-án, önálló cikkben számolt be: „Játékát körüllengi az olyanfajta boldogságérzés, melyről még nem tudjuk, hogy születése pillanatában halálra ítélték. Rettegéssel teli érzés ez – Pécsi Ildikó alakításában ez rendít meg, s ezzel együtt a durva mondatok és erőszakos megjelenés mögül minduntalan kibukkanó finom, tiszta líra, mely Josie lelkének sajátja. Csehovi hangulatok járják át a színésznő játékát; csupa árnyalat ez a lányalak, drámák és dramolettek forrnak benne, szonettsorok csengenek körülötte, hogy drasztikus szöveg váltsa a lírát – Pécsi Ildikó megformálásában így ütközik meg az illúzió a valósággal, így ködlik el a szépség, így fulladnak káromlásba a lágyan bongó rímek. Ellentéteken alapul az írói figura, és ezek az ellentétek feszítik – s teszik teljessé – a nagyszerű színészi alakítást.”
Eugene O’neill: Boldogtalan hold
Katona József Színház, Kecskemét, 1975. R.: Ruszt József
Ez az előadás fordulópontot hozott pályáján: ettől kezdve a rendezők merészebben osztottak rá szokatlan szerepeket. Pécsi Ildikó Kecskemét után 1976–1985 között a Radnóti Színpadon, 1985-től 1990-ig a Népszínházban, 1990–1992 között a József Attila Színházban játszott. Ezt kővetően szerepekre szerződött, és nagy meglepetésre 1991-ben rendezőként is bemutatkozott. Somerset Maugham Méz és otthon című művéből Örökké Téged címmel írt szórakoztató színjátékot, melynek dalszövegeit is ő jegyezte, s az előadás egyik főszerepét is eljátszotta.
A sikeres próbálkozás után még harminckét produkció következett; az utolsót az Erzsébetligeti Színházban 2008-ban rendezte meg. A színésznő Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéből írt musicalt. Ebben az évben eljátszotta utolsó szerepét is: Csiszár Imre hívására Lükeházyné volt Seregélyesen, a nyári színházban, Molière Dandin György, avagy a megcsúfolt férj című vígjátékában.
Pécsi Ildikó két év híján fél évszázadot töltött színpadon. Százötven előadásban és csaknem félszáz mozifilmben szerepelt. Gyakran feltűnt a rádióban és a televízióban. Önálló estekkel járta az országot. Részt vett a Színházi Dolgozók Szakszervezetének munkájában; 1994–1998 között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője volt.
Gyakran láthattuk vendégül, szeretett férjével, Szűcs Lajossal együtt, a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Azt terveztük, hogy életműinterjút készítünk vele, s ez a beszélgetés lesz az alapja életrajzi kötetének. Életének kisebb-nagyobb nehézségei azonban megakadályozták, hogy ezt a tervét megvalósítsuk. Ezt a fájó hiányt sajnos már lehetetlen pótolnunk.
Gajdó Tamás írása