Feljegyzések az egérlyukból – Új szereplőgárdával látható a Tesla Laborban
2021. december 4., szombat 06:00
Az EXIT Generáció társulata szeptember közepén nagy sikerrel mutatta be a Radnóti Tesla Laborban Feljegyzések az egérlyukból című elődását. Dosztojevszkij klasszikusából Mikó Csaba (az előadás rendezőjével, Farkas Ádámmal való együtt gondolkodás alapján) írta a sok szereplős színpadi adaptációt, ami ebben a formájában ősbemutatónak számít. A premiert követően változott a szereposztás, a december 14-i előadáson egy teljesen új szereplőgárda (Porogi Ádám, Lábodi Ádám, Mikola Gergő, Dankó István és Nagy Katica) tolmácsolásában elevenedik meg a történet.
Farkas Ádámot rendezőként a sértettség és annak mozgatórugói izgatták, ezért két, egymástól eltérő szemszögből, két különböző mű segítségével járja körbe a témát. A Seb című előadás, ami Szophoklész Philoktétésze nyomán íródott a környezet felől, vagyis kívülről közelít: mi történik akkor, ha egy fiatalember a konfliktus forrása és a körülötte élők gyűlölik egymást különböző sértettségeik mentén. A Feljegyzések az egérlyukból éppen fordítva: a perspektíva belülről kifelé irányul, a főhős haragszik a világra, ő a „sértett” és azt követhetjük nyomon, hogyan hat ez ki rá és a saját életére.
„Érdekelt az az ellentmondásosság, hogy amikor valaki – egy egyébként vesztes helyzetben – valaminek a kárvallottja, miért akadályozza saját magát újra és újra, mert ahelyett, hogy feldolgozná, inkább dédelgeti magában a sértettségét”
– mondja Farkas Ádám, aki a Színművészeti végzőseként egy monodráma vizsga kapcsán találkozott először a könyvvel, ami nagy hatással volt rá.
„Az a kettősség tetszett benne, hogy miközben a mű nagyon realista és hihetetlenül aprólékosan írja le a főhős belső rezdüléseit, mégis végtelenül túlzó és emiatt elképesztően abszurd. Közhely, de igaz, hogy Dosztojevszkijnél milyen pontosan jelenik meg az, hogy mennyire abszurd is ez a mi reális életünk.”
Bár akkor nem volt lehetőség a megvalósításra, tudta, hogy még dolga van a művel. Az induló EXIT Generáció egyik nyitó előadásaként, Mikó Csaba íróval közösen fogtak hozzá a kisregény színpadi adaptációjához. A korábbi mono
dráma feldolgozásokhoz képest úgy érezték, erősebben szólalna meg a mű mondanivalója, ha többszereplős dráma készülne belőle. A szövegkönyv bár követi a kisregény cselekményét, több ponton is eltér attól, kerültek bele új jelenetek is, amik a szereplők karakterét és a drámai cselekményt hivatottak aláhúzni és kiemelni.
A próbák tavasszal, a pandémia második hulláma idején zajlottak, a premierre szeptember elején került sor a Radnóti Tesla Laborban. Az előadás azonban csak egyszer került műsorra, mert, mint Farkas Ádám mondja, „a színházban vannak olyan pillanatok, amikor az emberek útja elválik. Ez is egy ilyen helyzet volt. Néhány színész és én máshogy képzeltük el a közeljövőt, ami ellehetetlenítette a közös munkát”.
Most egy teljesen új szereplőgárdával újra próbálják a darabot. A mondanivaló és az üzenet a rendezői szándék szerint változatlan, a darab szövete és szövege ugyanaz, de a szituációk és helyzetek értelemszerűen módosulnak, hiszen a most beálló színészek más egyéniségek, eltérő karakterek, színpadi jelenlétük más tartalmakat hordoz, mint elődeiké. Ezáltal az előadás is más hangsúlyokat kap.
„Sok mindent kellett átgondolni, de talán az egyik legfontosabb feladatunk most az, hogy az újak azt érezzék, övék a szerep, ezért azon dolgozunk a próbák során, hogy minél inkább megtalálják benne magukat és egyre otthonosabban mozogjanak a szerepeikben anélkül, hogy ezáltal a darab szerkezete sérülne. Nyilván sok minden másként alakul, de ez rendben van.”