Georges Feydeau remekbeszabott vígjátékát mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház október 15-én. A Nagyszínház színpadán Rusznyák Gábor átdolgozásában és rendezésében láthatják a nézők a Bolha a fülbe című vígjátékot.

Mi is kell egy jó vígjátékhoz? Először is rögtön legyen egy ember, akiből kettő van, pontosabban legyen két ember, akik külsőleg teljesen egyformák, de élethelyzetüket tekintve a lehető legtávolabb vannak egymástól. Mondjuk az egyikük legyen egy biztosító társaság igazgatója, a másik pedig egy alkoholista, kisegítő alkalmazott egy kuplerájban. Normál esetben találkozhatna-e ez a két ember vagy előfordulhatna-e a fent említett igazgató egy kuplerájban? Nem. De erre való a vígjáték, szélsőséges élethelyzetek megteremtésére és megmutatására. Mi kell még… természetesen féltékenység, félreértések, mulatságos helyzetek, jó poénok, s hogy a szélsőségekről kiderüljön, hogy minden dolog valahogy önmagában hordozza a maga ellentettét is, hisz minden szélsőség torzulás és az „igazság,” a „normalitás” az valahol középen van. Ha eddig eljutunk, máris megszületik a Bolha a fülbe, Feydeau remekbeszabott vígjátéka.

– Feydeau talán azért a legnépszerűbb és a legtöbbet játszott vígjátékírók egyike, mert darabjai olyan mérnöki pontossággal megkonstruált szerkezetek, ahol az építőkockák mindegyike a nevetést, a nevettetést igyekszik szolgálni. Ami ezáltal létrejön, az egy teljesen abszurd világ. Névazonosság, félreértések, kabarétréfák, egy hasonmás, egy szájpadlás nélküli ember, folyamatos kavarodás, pikáns jelenetek, az álszent polgári erkölcsök kifigurázása, egyszóval: bohózat, igazi víg-játék – mondja Rusznyák Gábor, az előadás rendezője. Hozzáteszi, a nevettetés jóleső „kényszere” mellett igyekszik egy saját maga számára is átélhető történetet elmesélni.

– Ez egy szövegváltozat. Átírat. Próbáltam a jelen időhöz közelíteni a szöveget, így a helyzeteken, viszonyokon, dramaturgián is változtattam itt-ott – remélem hasznára cselekedtem az alapműnek és nem a kárára – veti közbe.

– Többféle dolog van, amin nevetni tudunk és a nevetésnek meg többféle minősége, próbál az ember úgy szórakoztatni, hogy közben ne csak valami pillanatnyi, illékony örömöt adjon. Ez tényleg egy nagyon-nagyon vicces darab, tele játékossággal, remek színészi alakításokkal, némi infantilizmussal, garantált kikapcsolódás szinte minden korosztálynak. A pandémia mindannyiunk lelkét megviselte, és még viseli most is, ránk fér egy adagnyi önfeledt szórakozás – ajánlja az előadást Rusznyák Gábor.

Victor-Emanuel Chandebise és Posche, a történet két „főhősének” megformálója Simon Zoltán színművész.

– A konfliktust az szüli, ami a komikum forrása is: két ember, akik külsőleg nagyon hasonlítanak, de minden másban teljes mértékben különböznek. Chandebise jó családi háttérrel rendelkező, felsőosztálybeli fickó, jól menő cége van, és gyönyörű felesége. Posche ezzel szemben nagyon mélyről jön, megjárta a javítóintézetet, ahol rákapott a „narkóra”, de most kapott egy új esélyt az élettől, amit nem akar elbaltázni – jellemzi karaktereit Simon Zoltán.

– Ha minél igazabbak a helyzetek, minél élőbbek az alakok és valósak a problémák, akkor tudunk igazán nevetni: kínunkban, önmagunkon. Egy jó komédiánál színészileg nagyon kiélezettnek, pontosnak kell lenni, hogy működtethessük a darabot.

Rusznyák Gábor ugyan átdolgozta Feydeau bohózatát – ami szerintem igazán jót tesz neki, hiszen ezáltal közelebb hozta a mindennapjainkhoz –, de a váz ugyanaz marad. Precíziós szerkezetként működnek ezek a bohózatok, minden ajtócsapódás, bejövetel pontossága számít – részletezi a színművész.

Simon Zoltán szerint a különböző társadalmi osztályok találkozása az, ami igazán izgalmas, és az ebből adódó félreértéseket és feszültségeket jól mutatja meg az előadás. – Teljesen más ajtók vannak zárva vagy éppen nyitva ezek előtt az emberek előtt. Ez a darab pedig pont ebből mutat valamit: nem válaszokat keres, csak felmutat – mondja.

A történet végső soron egy párkapcsolati konfliktusból kezd el kibontakozni.

– Ezek között az emberek között elveszett a bizalom, mert nem mernek őszintén a problémáikról beszélni. Úgy gondolom, ez ismerős helyzet, hogy nagyon nehezen bízunk meg egymásban, és nem merünk beszélni a gyengeségeinkről. Elfelejtjük, hogy azokkal az emberekkel, akiket szeretünk és ők viszontszeretnek, lehetünk őszinték. Rengeteg félelem és szégyenérzet van bennünk, főleg manapság, amikor a közösségi oldalakon azt kell mutatni, hogy minden mennyire szuper velünk, és mennyire „cool” emberek vagyunk. És egyre nehezebb egymás szemébe nézve elmondani, ha problémánk van, vagy hogy egyszerűen csak meghallgassuk a másikat, és ezek a kis „sunnyogások” gyakran félreértéseket és feszültségeket eredményeznek. Ezekről mind szól a darab, hogy az emberek hogyan vannak egymással: egy kapcsolaton, egy cégen, egy családon, egy házasságon, egy baráti kapcsolaton belül. Mennyire bízunk a másikban, mennyire merünk őszinték lenni. Mi pedig akkor csináljuk ezt jól, ha meg lehet érteni, és szeretni ezeket az embereket, karaktereket minden hülyeségükkel együtt. Ha pedig a nézők csak negyedannyit nevetnek majd, mint mi a próbák alatt, akkor már nyert ügyünk van – teszi hozzá nevetve a színművész.

Raymonde Chandebise a fent említett Victor-Emanuel kicsit konzervatív, kicsit unatkozó felesége, akit Czvikker Lilla formál meg az előadásban.

– Nagyon jó a kapcsolata a férjével, már-már annyira jó, hogy vágyik valami kis veszekedésre, ezért kitalálja, hogy szeretőt fog tartani, hogy felpezsdítse ezt az unalmasan tökéletes házasságot. Semmi baj nem lenne az életben, és hát, ha már nincs probléma, akkor csinálunk magunknak – veti fel a színművésznő, aki szerint a karakterek és az események pörgése a mozgatórugója egy igazán jó vígjátéknak. – Ahogyan egy pici kis félreértésből egy egész nagy slamasztika keveredik, attól lesz igazán jó és szórakoztató az előadás. Ezalatt a közel háromórás „mulatság” alatt megláthatjuk, hogy mennyire ki tudnak kelni magukból az emberek, mennyire át tudnak változni: gondolunk valakiről valamit, és kiderül az ellenkezője, vagy akár olyan sötét titkok is, amikre nem is számítanánk – részletezi Czvikker Lilla, aki elmondta, szereti látni azt a folyamatot, ahogyan egy előadás felépül.

– Ennél a darabnál is érdekes volt látni, ahogy a jelződíszletek után elkészültek az „igaziak”, majd a jelmezek. Ráadásul rengeteg ajtó van az előadásban, az ügyelőnk segít hátulról, hogy épp melyiken kell bemennünk. Hátul és oldalt is van egy tv, amin látjuk a színpadot, így teljes rálátásunk van mindenre, és biztosan jó helyen megyünk be. Gyors átöltözések, ki-és bejövetelek; egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, végig energikusnak kell lenni – avat be a részletekbe a színművésznő.

Georges Feydeau: BOLHA A FÜLBE – vígjáték

Fordította: MÉSZÖLY DEZSŐ

Victor-Emanuel Chandebise SIMON ZOLTÁN
Raymonde Chandebise(a felesége) CZVIKKER LILLA
Camille Chandebise RÓZSA KRISZTIÁN
Romain Tournel LAJOS ANDRÁS
Carlos HARSÁNYI ATTILA Jászai-díjas 
Lucien (a felesége) RUDOLF SZONJA
Dr. Finache KERESZTES SÁNDOR 
Étienne (személyi titkár) FARKAS SÁNDOR
Antoinette EDVI HENRIETTA m.v.
Augustin Ferraillon SALAT LEHEL
Olympe (a felesége) NÁDASY ERIKA 
Posche SIMON ZOLTÁN
Rugby BÖRCSÖK OLIVÉR e.h.
Baptistin SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas 
Janyina PASCSENKO OKSZANA
Fregoli de Goule OSVÁTH TIBOR

Díszlettervező: KHELL ZSOLT
Jelmeztervező: TIHANYI ILDIKÓ
Átdolgozta: RUSZNYÁK GÁBOR
Táncok: MOHAI CINTIA