gate_Bannergate_Banner
Jászai MariOSZTBodrogi GyulaVígszínház
  • facebook
  • instagram
  • 2024. május 20., hétfő
    banner_bigBanner4

    Ferencz Hedvig: Mire tízig számolok – A Thealteren járt a szabadkai Dogville

    2021. augusztus 5., csütörtök 15:40

    Kosztolányi Dezső Színház Dogville című előadása is látható volt a szegedi Thealter Fesztiválon. Az alábbiakban Ferencz Hedvig írását olvashatják a produkcióról. A beszámoló a thealter jr. blog keretein belül született.

    Ferencz Hedvig: Mire tízig számolok

    Képzeljenek el egy várostEz a történet nem az önök városáról szól.” Idegen épületeket látunk, mégis a saját közösségünket látjuk ott létezni. Játszik velünk a Kosztolányi Dezső Színház Dogville-jének narrátora már az előadás elején. Figyelmeztetése megerősítés és provokáció: ezek nem mi vagyunk. Mert mi jó emberek vagyunk.

    Elidegeníthetetlen jogunk kiközösíteni azt, aki köhög az előadáson vagy nem hordja helyesen a maszkot, mi pedig hirtelen pontosan olyan gyűlésen veszünk részt, mint Dogville lakossága. Miben különbözünk tőlük?

    Brutális, kényelmetlen és megkérdőjelezhetetlenül őszinte előadás. Emberismereti lecke, pszichológiai tanulmány, tételdráma: az áldozathozatal, bűn és bűnhődés története. Az elidegenítő színház mintapéldája, ahol az ábrázolás hangsúlyosabb az átélésnél. Urbán András rendező nem éri be a film színpadi adaptációjával: a történetet, a várost adaptálja, térben és időben. Azt kérdezi, hogy mit jelent ma Dogville. A világ bármelyik települése lehetne, de a magyar nótázás azt sugallja, hogy közelebb van, mint gondoltuk.

    A darab főszereplői a település lakói: mennyire befogadóak, hogyan nyitnak vagy nem, milyennek mutatják magukat és milyenek valójában? Kezdetben előzékeny és kedves emberek, megnyitják Grace előtt közösségük kapuit. Ám később mindenkiben felébred a szunnyadó vadállat. Grace számára egyre nagyobb ára lesz a menedéknek, ő mégis alázatos marad. A közösség törvényei szerint feladja saját elveit. Ahogyan a színész is kész földet enni vagy akár meghalni a színpadon, s mindezt szeretettel teszi.

    Csupasz térben folyik a játék, néhány tárgy veszi körül a színészeket. Egyedül Grace ágya jelenik meg a színpad közepén mint a morálnélküliség helyszíne. A sokasodó kellékek – több láda alma, flitterek, nájlonok, hablemezdarabok, föld – ellepik a színpadot, mint a szemét. Ahogy a város lakóit is ellepi a kétely, a rosszindulat, a megoldatlan problémák, az erkölcstelen tettek.

    A kényelmetlen tettek bátor, feszített, tudatos színészi játékkal elevenednek meg. A szereplők hirtelen kilépnek a jelenetből, hogy narrálni kezdjenek. Mintha nem az előadásban, hanem a helyzetekben lennének szereplők, s ezért is működhet annyira jól, hogy ők öten a kisváros lakossága.

    A narrátor a meditációs gyakorlatokból ismert technikával vezet be minket Dogville-be: lassan tízig számol, mi pedig ott találjuk magunkat. De ahogy a meditációs gyakorlatok is olyan ismerős, belső térbe vezetnek, melyek saját életünk reprezentációi, úgy Dogville sem lesz idegen számunkra. Számolni sem kell hozzá. Elég, ha kinyitjuk a szemünket.

    (Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka: Dogville)

    Fotó: thealterphoto2021

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram