Feuer Yvette: „A bohóc az örökléttel játszik – ez egy életszemlélet”
2020. április 5., vasárnap 07:33
A Láthatáron Csoporttal előadásokat, részvételi színházi produkciókat hoznak tető alá olyan társadalmi tabutémákról, mint a fiatalkori prostitúció, az iskolai zaklatás vagy a drogfüggés. Feuer Yvettet a Kortársonline kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A független szcénából indult, volt a Krétakör alapítója, az Arvisura és a Merlin tagja. Ezt követően Amerikában képezte magát, majd 2010-ben létrehozta a Láthatáron Csoportot. Ennek kapcsán azt mesélte: „Amerikába Fulbright-ösztöndíjjal kerültem ki, egy év megszakítással éltem ott nyolc évig. Színházi mesterdiplomát szereztem, majd évekig dolgoztam színészként, drámapedagógusként, valamint csatlakoztam a Clowns Without Borders (Bohócok Határok Nélkül) elnevezésű nemzetközi humanitárius szervezethez. Részben ez inspirált arra, hogy létrehozzam a Bohócok a Láthatáron csoportot. Kollégáimmal jártam Magyarország elmaradott vidékeit, hogy kulturális élményhez juttassunk hátrányos helyzetű gyerekeket és közösségeket – bejártuk Borsod és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét. Később aztán fontosnak éreztem, hogy a középiskolai korosztályt is megszólítsuk, és hogy olyan emberekről is beszéljünk, akiknek nem hallatszik a hangjuk. Fokozatosan átalakult az egyesület: 2014-től elkezdtünk színházi nevelési előadásokat csinálni fiataloknak, amelyek lényege, hogy a hagyományos passzív nézői szerep helyett a közönség aktívan részt vesz az előadásokban, illetve az azokat követő foglalkozásokon, és közösen gondolkodunk bizonyos (esetünkben egy-egy családi, társadalmi, sokszor tabu-) témáról” – számolt be Feuer Yvette.
A kérdésre, a kőszínházi, társulati létezést már elképzelhetetlennek találja-e, azt válaszolta: „Mondjuk úgy, hogy nehezen tudnám most már elképzelni, de egy időben vágytam arra a biztonságra, amit ott tapasztaltam, megéltem.
Azt látom, hogy sok kőszínházban függő viszony uralkodik, és szerencse is kell ahhoz, hogy egy rendező éppen téged akarjon egy szerepre. A miénk egy másfajta létezés.”
Arról szólva, hogy az ország legszegényebb vidékeire is eljutnak, úgy fogalmazott: „Igen, nehéz. Azért megyünk, mert hiszünk abban, hogy hasznos, amit csinálunk. Persze, hogy megérintenek az emberek és a helyzet. Sokszor az ad ötleteket, amit látok: megjelenik egy probléma, például szembesülök a fiatalkori prostitúció témájával, amire, azt érzem, reagálnom kell. Így született meg például a Kiállok érted! című ifjúsági színházi nevelési előadásunk a KV Társulattal és a Névtelen Utakkal koprodukcióban.
Szokták kérdezni többen felnőttek, hogy „nem félsz?”. Vannak, akik szerint veszélyes helyzetekbe megyek bele, de én nem gondolom, hogy például bemenni egy romatelepre, játszani a Cinevégen vagy gyerekfoglalkozásokat tartani a Hétes telepen Ózdon veszélyes.
Iszonyú fontos, hogy milyen attitűddel mész. Nekem nincsenek ilyen félelmeim, és soha nem voltak rossz tapasztalataim.”
1996 és 2001 között a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohóca volt, de a bohóclét azóta is élete szerves része. Erről szólva kifejtette: „A bohóc az örökléttel játszik, az egyik legkomplexebb karakter. Ott van kitéve egyedül, sérülékenyen, védtelenül.
Ennek a védtelenségnek, gyermekiségnek, kiszolgáltatottságnak és játékosságnak az elegye egyszerre csodálatos és félelmetes. A bohóclét titka egy nagyfokú esendőség és közösségteremtési vágy.
Nagy hatással volt rám, amikor Dániában egy színházi fesztivál keretében láttam az ausztrál bohóc-pantomimes Nola Rae-t és Gardi Hutter svájci bohócot. Annyira megkapott az előadásuk, olyan erőteljes katarzisban volt részem, hogy onnantól kezdve tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. És csinálom is, jelenleg a Csoporttal a gyerekelőadásunkban, a Banyamosodában. De más részében is jelen van az életemnek, még ha most a fókuszunk nem is ez. Ez egy életszemlélet” – szögezte le Feuer Yvette.