„Mégis mit kell tennie egy már többszörösen bizonyított fiatal tehetségnek, hogy a többségükben közepkategóriás (vagy még az alatti) rendezők és a politika által felkent producerek által készített és milliárdokkal kitömött kurzusfilmek között, mellett lehetőséget kapjon egy nem hamis, nem a kulturálatlan politikai hatalomnak benyaló, őszinte, emberi filmet készíthessen?” – veti fel a kérdést közösségi oldalán, friss írásában Janisch Attila filmrendező, aki arra a hírre reagál, miszerint nem kapott támogatást új filmtervére Kis Hajni filmrendező.

„Mit kell még a tehetségéről bizonyítania Kis Hajninak, a magyarországi és nemzetközi elismeréseket sorozatban nyerő, a Külön falka című első filmjével a Magyar Filmhéten a Legjobb rendezés és a Legjobb forgatókönyv díját, valamint a Magyar Filmkritikusok Legjobb elsőfilmnek járó díját kiérdemlő és magyar nézők kedvencévé is váló fiatal rendezőnek, aki korosztályának egyik legtehetségesebb filmrendezője, hogy lehetőséget és bizalmat kapjon a második (nem milliárdos költségvetésű) játékfilmje elkészítéséhez, amelynek forgatókönyvét jelentős fesztiválok zsűrije találta fejlesztésre érdemlegesnek?

Mit tudnak jobban nála és a nemzetközi filmfórumok, fesztiválok zsűrijénél azok, akik számolatlan mennyiségű közpénzzel tömik a hatalmi politikát kiszolgáló kurzusfilmeket, de eldöntik, hogy Hajni filmje NEM?!” – kérdi Janisch.

„Az ilyen tehetségeknek valószínű, hogy nincs kereslete ebben a sötétségbe hanyatló országban. A rothadó, mert mesterségesen rothasztott magyar kultúrá(latlanságának) nincs szüksége tehetségekre, csak kiszolgálókra. (Tisztelet minden kivételnek, aki megalkuvás nélkül mégis kap lehetőséget.)

“Hol van a színészünk?” – horkantja önelégülten a miniszterelnök egy saját politikai rendezvényén, és a többes szám első személy mindent elárul: az művész, az a színész, az a rendező, aki az övék, a többi kussoljon, vagy hálálkodjon és kussoljon, ha mégis kap alamizsnát – ez a vezérelv, az önkényben pártosodott direktíva.

Mit kezdjenek az gerincesek, a becsületesek, a tehetségesek, az autonómok, a nem megtörhetőek, a nem megvásárolhatóak egy ilyen rendszerben?

Rettenet, hogy ebben a rothadva süllyedő országban hogyan – milyen gyorsan – málik szét minden, ami érték.

Visszatérve a most épp elkaszált Kis Hajnihoz, már csak azért is megérdemelte volna a bizalmat, mivel az elbuktatott filmterv tematikájában forgatta néhány éve – az akkor még autonóm SZFE-n – a Második emelet című dokumentum vizsgafilmjét, amellyel megérdemelten ugyancsak számos nemzetközi díjat nyert, arról pedig már tényleg nem szólva, hogy a másodéves Szép alak című vizsgafilmje az egész világ legjobb vizsgafilmjei közül (száz egyéb nemzetközi fesztiválmeghívást követően) a legjobbakat kiválasztó Student Oscar hét – Los Angelesbe is meghívott és,bemutatkozó – finalistája közé került.

“Itt fogunk élni” – ezzel a mondattal kezdődik Gothár Péter Megáll az idő című filmje. Az ‘56 utáni Magyarországon maradás mellett döntő anya mondja ezt, átkarolva két kamaszfia vállát.

Sajnálatos és elkeserítő, hogy a mai tehetségeknek a NEM tagadószócskával kell megtoldania ezt a mondatot.

Magyarországgal ellentétben a világnak, az egyetemes kultúrának szüksége van a fiatal tehetségekre, így ma már senki nem kényszeríthető arra, hogy a kulturálatlanság, az önkény, a kontraszelekció rabszolgája legyen, pláne nem egy olyan országban, ahol a hazárdőr politikai hatalom éppen ezek mentén, ezekkel a becstelen és megvetett hatalmi eszközökkel szilárdítja hatalmát” – írja Janisch Attila.

Közlés: Janisch Attila engedélyével.