A Narratíva Demerung /Csehov Meggyeskertje/ című előadása is látható volt az idei Thealteren. A fesztivál blogján Kósa-Szigety Zsófia írt a produkcióról, amelyet két rendező is jegyez.

A demerung filmes szakkifejezés, azt a néhány percet jelöli napfelkeltekor vagy napnyugtakor, amikor a fényviszonyok gyorsan és drámaian megváltoznak. Ilyenkor lehetséges éjszakai felvételeket rögzíteni, miközben van még némi fény.

A történetben különös jelentősége van e napszaknak: A tudatalatti, és a természetfölötti itt ér össze. A képzelet és valóság határai elmosódnak,  mindezt pedig a sötét, vagy a vakító világosság követi.
A sötét, melytől oly gyermekien félünk, és az a fény, melyben a szembenézés egymással és magunkkal még a sötétnél is félelmetesebb felnőttként.

Egyéni sorsoknak és idegrendszereknek a megértésével hozzáférhetővé válik egy absztrakt problémakör: az értelmiség hogyan válhat kiszolgáltatottá, tehetetlenné jelenünkben? Ki lép a helyére, mit kezd a felelősséggel?
Ljuba rossz döntéseit, és egy ezekből fakadó személyes traumát követően Párizsig menekül a felelősség elől. Ott összeroppan, feladja életét. Az utolsó pillanatban hozza haza családja, az otthon azonban nem csak komfortot jelent: szembe kell néznie országának, és közegének konok változatlanságával. Az alakuló új világrendben a változásra képtelenek széthullásra vannak ítélve.

Egy tornádó közeleg a szereplők felé eltéveszthetetlenül, miközben a legtöbben a vihar előtti csendben is megszokásaikkal vannak elfoglalva. Ami egyébként átkozottul humoros, felszabadító, szenvedélyes.
Olyan emberi mindez.

Tételmondat: Ljubának szembe kell néznie a változatlansággal. A meggyeskert fái úgy állnak, mint gyermekkorában, a fehér bordázott gyermekágyba még a mai napig is minden családtag bekucorodhat. Ottfelejtettekként Várja, Firsz és Lopahin. Lopahin mégis megváltozott.

Cáfolat: Ljubának szembe kell néznie a változással. Egy steril fehér tér közepén áll. Szétszórt, elhajított könyvek körülötte. Végtanúság. Olyan hely, ahol a történelem, az emlékezés önmagát meg kívánja semmisíteni. Csak az ember ragaszkodik.

A Narratíva csoport Hegymegi Máté és Kovács D. Dániel rendezésében Csehov Meggyeskertjét a demerungban, a fényviszonyok gyors és drámai változásában keresi. Múltat és jövőt egyforma intenzitással érez az ember egy egységes jelenben. Hátborzongató időcsúszás ez. Napnyugták és napkelték. Azt a pillanatot éljük át, amikor minden szereplő jelene és jövője elrendelt evidenciává szűkül.

A változás természete megváltoztathatatlan. A meggyeskert lakói éjjel és nappal más-más emberek. Ezzel mind így vagyunk. Mintha a nappal a kín, éjjel a megszállottság kergetne. E két állapot rokonsága pedig a napszakváltásé, amikor még van némi fény. Éppen annyi, hogy lehessen kamerát használni.

Nézem ezt a sok embert, ahogyan tipegnek, műanyag bőröndöket húznak maguk után a fehér lambérián, ahogyan elnyeli a neonfényt a matt ruhaanyag. Repetitívek és felejthetőek gesztusaik, érzéseik. Majd esteledik és felélednek: szavaik hangsúlyt kapnak. Az éjszakák ritualitása szerényen éledezik ekkor. Aztán ismét jönnek a neonizzók, nappal van, majd újra éjszaka. Lehangoló körkörösség, kitörhetetlen állapot.

A meggyeskertet eladják. A végső távozás a félhomályé. Firsz elnyúlt perceken keresztül áll a villanykapcsolóra támaszkodva. Komikus, ahogyan Ljubát felnyalábolják a padlóról. Oly sok minden nevetséges, vicces, röhejes itt. A záróképnek pedig ilyennek kell lennie. Hiszen csak így lehet távozni. Sután, kellemetlenkedve, oda nem illő mosolyokkal.

(Narratíva: Demerung /Csehov Meggyeskertje/)

Fotó: thealterphoto2022, utolsó fotó: Dömölky Dániel

Ljuba………………………. KURTA NIKÉ
Ánya……………………….. LADÁNYI JÚLIA
Várja………………………. PETŐ KATA
Ljonya…………………….. TERHES SÁNDOR
Lopahin…………………… KÁRPÁTI PÁL
Petya………………………. EGGER GÉZA
Jepihodov………………… DOMOKOS ZSOLT
Dunyasa………………….. BARNA LILLA
Jása……………………….. VIKTOR BALÁZS
Firsz……………………….. HAJDUK KÁROLY

Rendező: Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Produkciós Manager: Beke Anna
Fény, Technika: Jankó Mátyás, Zene: Tarr Bernadett, Szcenika: Fekete Anna

A szövegkönyv Morcsányi Géza fordításából indul ki.
Köszönet Székely Gábornak.