Képregényes művészkönyvek, hétköznapi hősök, kukabúvárok, porcicák és angyalok a főszereplői Filó Vera új kiállításának. Kísérletező drámaírásról is kérdezte a Magyar Narancs.
Kovács Gabriella interjúja a Magyar Narancsban olvasható.
Drámaíróként vált ismertté a pályája elején, nem képzőművészként: “Jött az első “kopp”, amikor nem vettek fel az akkor még Képzőművészeti Főiskolára. Egy színházban kezdtem el dolgozni dekoratőrként, és az ott ért hatások miatt jelentkeztem aztán a Veszprémi Egyetem színháztörténész szakára. Valamit be akartam bizonyítani magamnak, talán azt, hogy ebben akár jó is lehetek.”
Rendezett az Egyetemi Színpadon, a darabjait Zsámbékon, Grazban és Budapesten több helyen is bemutatták: “Annak idején mindig rácsodálkoztam a pozitív és a negatív kritikákra is. Számomra a drámaírás egyfajta nyílt kísérletezés volt, amit, azt hiszem, sokan nem igazán értettek. Nem akartam semmi különöset, csak nagyon szerettem játszani, és rettenetesen imádtam dialógusokat írni. Aztán mégis be kellett látnom, hogy nem nekem való ez a műfaj, a színházi világban soha nem éreztem magam otthon.”
A Szobalánynak Londonban című darabjára viszont büszke volt: “Tudtam, hogy a színházi pályafutásom véges lesz, mindenképpen úgy akartam elhagyni a pályát, hogy legyen végül egy olyan darabom, amely tetszik az embereknek. Nagyon szerettem Mundruczó Kornél rendezését, és Tóth Orsi, aki tulajdonképpen az én alteregóm volt, tökéletesen hozta a figurát, hasonlított is rám, emlékeztetett önmagamra. Ez a darab egy egyszerű szerelmi történet volt, a férjemmel való megismerkedésemről. Korábban soha nem írtam ennyire reális drámát, és igazán nem is számítottam rá, hogy egy ilyen valós történet népszerű lehet, egyáltalán érdekelheti a nézőket.”
Filó Vera tudatosan hagyta abba a drámaírást, 40 évesen jelentkezett újra a Képzőművészeti Egyetem doktori iskolájába: “Most nagyon meg vagyok elégedve, mert ott vagyok, ahova vágytam, és olyan emberek vesznek körül, akik értenek, és nem érdekel, hányadik vagyok a képzőművészeti életben, de idetartozom.”
Filó Vera most Kifutó címen új kiállítással jelentkezik, amelyet dr. Beke László, művészettörténész nyitott meg július 6-án, 18 órakor a Liget Galéria honlapján. A kiállítás e-mailben történő előzetes időpontegyeztetéssel látogatható július 23-ig.
A tárlatot az alábbi szavakkal ajánlja az alkotó: “Szent az, aki elolvas egy levágott gerincű könyvet. Szuperhős az, aki a lapokat sértetlenül visszailleszti a levágott gerinchez.
A teleszkóp és a mikroszkóp között húzódik az olvasható és a látható, az ábrázolható történet, meg a definíciók, amelyek sokszor olyanok, mintha egy darab tűszúrást próbálnánk megmagyarázni a tűszúrások mennyiségével. Vagy fordítva, sosem tudom eldönteni.
Sokáig úgy gondolkoztam, ha egy történetet vizualizálni akarunk, akkor világosan meg kell mondanunk, hogy elhagytunk-e valamit, vagy megérkeztünk valamihez. A kiállítás éppen azt akarja bemutatni, amikor ez eldönthetetlen.
Az elmúlt időszak eseményei olyan határokat muttattak fel, melyeket sem Szenttel, sem Szuperhőssel, és még saját magammal sem tudtam megmagyarázni, se a defektemmel, se az erősségeimmel, irtó fura határ ez. Eddig sokszor éreztem magam egyedül a dolgaimmal, de most látom, hogy mindannyian úgy vagyunk, hogy hol kilógunk, hol éppen beleférünk, hol meg lötyögünk, már így a keretek között, hát most ez van. Ez a kiállítás a befejezetlen történetekről szól.”