Az Egyenes Beszéd vendége volt Fodor Orsolya, az SZFE hallgatói önkormányzatának képviselője és Csáki Judit színikritikus.

Fodor Orsolya elsőként arról beszélt, nem érte őket váratlanul, mégis meglepődtek a kuratórium összetételén: „Az ember még mindig reménykedik” – fogalmazott a rendezőhallgató.

A kérdésre, miből gondolják, hogy befolyásolni fogja az egyetemen zajló napi munkát a kuratórium, azt válaszolta, mivel az egyetem dolgozói közül senkit nem delegáltak a testületbe, jogosan félnek attól, hogy „ez egy térfoglalás és mindenbe bele fognak nyúlni, hiszen mindenbe bele tudnak nyúlni”.

Csáki Judit leszögezte, a hallgatók 5 pontja közül egy sem teljesül, a szenátus által a kuratóriumba javasolt 8 emberből senki nem szerepel a tagok közt. Úgy vélekedett, ha a valóban nem akarnák átalakítani az egyetem működését, akkor egyeztetésekre került volna sor.

Arról szólva, hogy a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének egykori vezetőjeként mit tapasztalt, amikor a színészképző felett átvette az irányítást Vidnyánszky Attila, elmondta: „Kaposváron lassú leszalámizás történt, a nagymédia ránk se hederített. Eleinte úgy nézett ki, hogy Vidnyánszky Attila velünk akar dolgozni, beetetés volt, nyugtatás volt. Eltelt egy év, együtt dolgoztunk, nem is rettenetesen rosszul, amikor váratlanul kirúgott, majd kirúgott mást is, a kollegáimat is, végül pedig átalakult a kaposvári képzés, ami – ma már látható – semmilyen egyetemi kritériumnak nem felel meg. Ha Vidnyánszky Attila nem akarna valami hasonlót művelni az SZFE-vel, nem ment volna oda, mint a színházi élet pápája. A hallgatók kezében van minden eszköz és fegyver, össze kell hozniuk egy cselekvési tervet.”

Fodor Orsolya hozzátette, a közös fellépés fontos, de nemcsak azon a módon lehet közösen fellépni, ha mindannyian, diákok, tanárok felállnak. „Ragaszkodunk az 5 pontunkhoz és további lépéseket fogunk tenni, hogy ezt kifejezésre juttassuk. Ugyanakkor mindannyian szeretnénk folytatni azt a képzést, amire szerződtünk” – nyilatkozta az SZFE HÖK képviselője.

Rónai Egon azt is firtatta, miért lehet fontos a hatalom szempontjából, hogy más legyen az egyetem. Csáki Judit erre úgy reagált: „Vidnyánszky Attila azt mondja, hogy az egyetem ideológiájával van baj. Neki tényleg ezzel van baja, pedig ha valaki tanít, akkor Csehovot tanít, művészi beszédet tanít, nem ideológiát és legkevésbé politikát. A helyzetet egy hasonlattal tudnám szemléltetni: Székely Jánosnak Caligula helytartója című darabjában Barakiás, a jeruzsálemi templom főpapja vitatkozik Caligulával, aki be akarja vinni a templomba Caligula szobrát, és azt mondja, ha behozod, akkor ez a templom már nem templom. Kimegy az isten. Ha bemegy az egyetemre egy másik szellemiség, akkor ez az egyetem, nem egyetem. Orsinak igaza van, nem kell kapkodni, de egy dologban pontosnak kell lenni: a történések dokumentálásában.”

Azt is hozzátette: „Szeretnék elmondani, hogy megvolt az a pillanat Kaposváron, amikor átfutott a fejünkön, hogy fel kéne állni és sajnos nem tettük meg. Pedig a hallgatókat is úgy tudtuk volna a leginkább megvédeni, ha felállunk.”

Arról szólva, hogy Hegedűs D. Gézaszerint a hallgatókkal szemben kötelességük a tanítást folytatni, az nyilatkozta: „Géza ezt így gondolja, ez egy nagyon kurrens álláspont, hogy „az a dolgom, hogy maradjak”. Kedves Géza, addig maradsz az egyetemen, amíg Vidnyánszky jónak látja. És minél tovább látja jónak, annál rosszabb neked” – fejtette ki a színikritikus.

A beszélgetést itt tekinthetik meg.

Forrés: www.atv.hu/videok