Fodor Tamás színész-rendező, a Stúdió K alapítója a „Mindannyiunk szabadsága – megemlékezés ’56-ról” című műsroban szólalt fel, többek közt az SZFE mellett.

„A Klubrádióban, a „Mindannyiunk szabadsága – megemlékezés ’56-ról” tüntetés közvetítésében Mészáros Agi történetét is próbáltam felidézni, most kaptam meg azt a hivatkozást lányától, Ági kollégámtól (Voith Ági), ami részletesebben is szól az akkori Szabad Magyar Rádióban elmondott szavairól, ami miatt évekig mellőzték. Magam egy szerencsés színházi előadásban (Plautus: Amphytruo) játszhattam vele: ő volt Alkméné (ez volt talán akkoriban az első legális főszerepe), én a szolgájukat Sosiát alakítottam 1962-ben (Ráday Imre, Szakáts Miklós és Mendelényi Vilmos társaságában, Huszár Klára rendezésében). Kiállása és elszántsága jutott eszembe, látva a fiatal színészhallgatók bátorságát” – írta közösségi oldalán Fodor Tamás.

Felidézte a nagy népszerűségnek örvendő Újságmúzeum Facebook oldal korábbi bejegyzését, amely

Mészáros Ági történetét meséli el.

Az írás felidézi: egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy kétszeres Kossuth-díjasként elhallgattassák és megbélyegezzék. A színésznő Mészáros Ági ugyanis 1956. október 29-én azt mondta a Magyar Rádió ideiglenes stúdiójának a mikrofonjába, hogy addig nem lép színpadra, míg az oroszok itt vannak.

„Ebben az országban csak úgy élhetünk, ha mi magyarok magunk intézzük sorsunkat. Ezt csak abban az esetben tudjuk, ha a szovjet csapatok elhagyják hazánkat. Az elmúlt években annyi ígéretet kaptunk, amiből semmi sem lett. Hiszek benne, hogy ezúttal az ígéret nem marad üres szó. Én a magam részéről csak akkor fogok tovább dolgozni, ha ez az ígéret a legközelebbi napokban valóra válik” – fogalmazott.

Habár akkoriban még Kádár János is a kivonulást szorgalmazta, Mészárost módszeresen megbüntették a levert forradalom után. A kirekesztés várt rá, mindig magán viselte a bélyeget.

Az Újságmúzeumot ITT követhetik.

Mészáros Ágiról:

Az 1950-es évek első felének egyik legnépszerűbb magyar színésznője volt, kétszer (1950-ben és 1954-ben) kapta meg a Kossuth-díjat. Kiváltságos helyzetével soha nem élt vissza, mindenkin segített, akin tudott, de magának soha semmit nem kért. Ahogy azt fentebb írtuk, pályaíve 1956 után megtört a forradalom lázas napjaiban tett nyilatkozata miatt. Teljesen nem mellőzték, de csak kisebb karakterszerepekben foglalkoztatták, filmezni is ritkán hívták, ami jelentősen hozzájárult egészségi állapotának megromlásához. Hosszú, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. március 8-án. Lánya, Voith Ági is színésznő lett.