Rengeteg átalakulás zajlott a színházművészet területén már a koronavírus járvány kitörése előtt is: fenntartói változások, Déryné program elindítása, működési pályázati anomáliák, és így tovább. Ezekre a változásokra jött rá a kulturális közalkalmazotti státusz megszüntetése, ami jobbára teljesen visszhangtalanul maradt a szakma részéről – számol be a Partizán.

A pályakezdőket és az évtizedek óta a pályán mozgókat egyaránt sújtja a szabadúszás bizonytalansága, és a társulati létből fakadó financiális kiszolgáltatottság, amelyek feszültségei most a járvány okozta leállás miatt tovább éleződhetnek.

Az egész helyzetet pedig a magyarországi sorozatipar által támasztott legújabb kihívások is tovább élezik: sokak számára egzisztenciális menekülőutat, és az intézményi kényszerek közül történő kiszabadulás lehetőségét biztosítják ezek a produkciók, amelyek művészi színvonala ugyanakkor erősen deficitesnek mutatkozik.

Hova tovább – milyen tervei vannak az érdekvédelem területén küzdőknek, és milyen megoldásokra lenne szüksége az érintetteknek?

Erre keresi a választ a Partizán POSZT.

Résztvevők: Urbanovits Krisztina, BÍró Kriszta, Szenteczki Zita, Szabó Kimmel Tamás, Fábián Péter

Néhány idézet a beszélgetésből:

Bíró Kriszta: „Az létezhetetlen, hogy aki nem forgat havi sorozatot, az éhen döglik”.

Szenteczki Zita: „Hálisten’ nagyon sok munkát kaptam, de egy idő után azt éreztem, hogy ez a szétforgácsolódás, hogyha én csinálok évi 4-5 darabot, nem tudok lelkiismeretesen felkészülni. Most elkezdtem a doktorit a Színművészetin, ezzel jár valamennyi havi pénz, és így eléldegélek azzal együtt, hogy nem négy, hanem három darabot vállalok el egy évben.”

Szabó Kimmel Tamás: „Kell egy szakszervezet, egy normálisan működő szakszervezet politika mentesen. (…) Ez jobban érdekel egyébként, mint bármi más jelenleg a színházi területen.”

Urbanovits Kriszta: „Nincs valós képe a nézőknek arról, hogy a társulatok vagy az egyes színészek milyen politikai oldalon foglalnak helyet és nem is kéne, hogy legyen, mert ennek semmi köze a szakmánkhoz. Szerintem a mélyebb és fontosabb kérdésekről való beszédet fedi ez el.”

Fábián Péter: „Mi 2014-ben kerültünk ki az egyetemről, akkor alapítottuk meg a K2 Színházat, most 2020 van, még nem jutottunk el oda, hogy bárkinek legyen fizetése a társulatból. (…) Akkor szomorodtam el nagyon, amikor először visszahallottam az Ördögkatlanon, ahol a Sztalker Csoporttal egy nap különbséggel volt premierünk, hogy lesz egy libsi bemutató meg egy fideszes.”

A Partizánt és a POSZT beszélgetéseit ITT KÖVETHETIK.