Földes Eszter körül sok minden változott, amióta a pályán van, fontos szerepeket játszik, miközben a nézők máshonnan ismerik, majdnem vezetett egy színházat is, de az másképpen alakult. A Revizor kérdezte.

A teljes interjú ITT olvasható.

Arról szólva, hogy a saját szakmájában fontos-e neki a közösség, elmondta: „A színház csapatjáték. Akkor lehet igazán jó előadásokat csinálni, ha megtaláljuk az egymáshoz való kapcsolódást legalább a szakmaiságban. Nem kell, hogy országos barátok legyünk, persze van ilyen, de azért ez a ritkább. Azt gondolom, ha van egy közös cél, ami megvan például az SZFE-vel kapcsolatban, akkor – bár sokan sokfélét képzelünk – lehet kapaszkodót találni egymáshoz. Én ebben hiszek, a munkában és a civil életben is megpróbálok így létezni.”

Arról szólva, hogy Karinthy Márton halála után ő vette volna át a színház művészeti vezetését, aztán másképp alakultak a dolgok, kifejtette: ” Az egészben az volt a legfájdalmasabb, hogy tudom és páran tudjuk még, hogy Karinthy Márton mit szeretett volna, mi az, amire igent mondott volna, és mit utasított el. Felfoghatatlan, hogy ez így történt, akárhányszor eszembe jut, összeszorul a gyomrom, és valószínű, hogy így is marad egész életemben.”

Három színházban volt társulati tag, most szabadúszó. Erről úgy nyilatkozott: „Úgy vagyok én ezzel a pályával, hogy nem akarom mindenáron csinálni. Addig jó, amíg az ember azt érzi, hogy szükség van rá. A világ változik, jönnek a fiatalabbak, én nyilván mindent megteszek azért, hogy azt gondolják, „pótolhatatlan” vagyok, de az is elég, ha azt mondják, én vagyok a legalkalmasabb az adott feladatra. (…) Persze, látom a kollégáimat is, olyanok vagyunk, mint a túlhergelt versenyló, aki arra vár, hogy elstartolhasson végre. Elképesztő energiák fognak rászabadulni a világra, ha ennek az időszaknak vége lesz.”

Arról is beszélt, mennyitváltozott az utóbbi években: „Azt hiszem, köszönő viszonyban sem vagyok korábbi önmagammal, de ez nem is baj. Amióta gyerekem van, megváltozott a hozzám való viszonyulás. Ezt az ember előnyére tudja fordítani, a játékomra is erőteljesen hatott. Az a fajta csitris zavarodottság, ami volt bennem, nagyjából megszűnt. Kialakult egyfajta biztonság, mintha gyökeret vert volna a lábam.”

A teljes interjú ITT olvasható.