Földes Eszter jelenleg több színházi előadásban formál elgondolkodtató női karaktereket. A hivatásán túl az energiáit leginkább négyéves kisfia és irodalmi missziója között osztja meg. A Nők Lapja kérdezte.

A Centrál Színház tavalyi évadának legjobb színésznőjévé választották. A kérdésre, mit jelent számára ez az elismerés, a színésznő elmondta:
„Igen, végtelenül jólesett, hogy a belső, titkos szavazáson – a társulat színészei, dolgozói – nekem ítélték a Plomba-díjat. Jó érzés egy kicsit ilyen módon is tartozni valahová, hálás vagyok a kollégáimnak és a színháznak. Szabadúszóként nem köt állandó szerződés sehova sem, de jelenleg a Centrál színházban játszom a legtöbb előadásban. Ősszel két bemutatónk is volt, a Mary Page Marlowe és a magyartenger (kisbetűvel – a szerk.).”

Arról szólva, milyen szerepekben láthatjuk, kifejtette:
„A Mary Page Marlowe című darabban egy nő életének legfontosabb állomásait mutatjuk be, egy átlagos, de mégsem általános női sors történetét. Négyen játsszuk ezt a szerepet, ebben a szép, érzékenyítő előadásban alakítom én a 27 és 36 éves Mary Page Marlowe-t. Számomra ez egy nagyon-nagyon jó munkaélmény és szép színészi feladat is egyben.

A magyartengerben – amit Alföldi Róbert rendezett – egy általános iskolai tanárnőt játszom. Dóra egy kicsit nehézkes természetű asszony, egy harmincas nő, akinek nagyon mély meggyőződései vannak a világról, a politikai helyzetről, családról, anyaságról, gyereknevelésről. Az előadás tulajdonképpen egy társalgási darab, amelynek főszereplője egy család, ami évente egyszer jön össze egy balatoni nyaralóban. Ahogy az általában lenni szokott, mindenkinek különböző viszonya van a másikhoz, és mindenkinek megvan a véleménye a másik életéről, folyamatosan kibeszélik egymást és a világ dolgait. A beszélgetések alapján egy csomó minden kiderül a családról és a különböző, egyéni sorsokról, de végül is sikerül oda kilyukadnunk, hogy bármilyen feszültségek is feszítenek egy ilyen szimbiózist, akkor is, a család az család, mindenféle konfliktus ellenére szeretik egymást és egymásnak támaszai.”

A kérdésre, mennyire tud merítkezni a saját anyaságából egy-egy szerep megformálásához, elárulta:
„Természetesen merítkezem belőle, főleg egy anya szerephez. Illetve onnan kaptam magam rajta, hogy öregszem – miután megszületett a kisfiam –, hogy amikor megnéztem egy előadást, abban már nem a fiatal, szerelemtől szenvedő fiatal lánnyal éreztem együtt, hanem sokkal inkább a széltől is óvó anyaszereppel rezonáltam lelkileg… Úgyhogy azt hiszem, mély változásokat okozott az anyaság a sima hétköznapi felfogásomat illetően is. A filmnézési szokásaim például nem változtak, de ha bármi olyan jelenetet látok, ahol egy gyerek körül történik valami drámai konfliktus, akkor az sokkal mélyebben megvisel, mint azelőtt, hiszen ilyenkor azonnal automatikusan helyettesítek.”