Földes Eszterrel az irodalmi szövegek közösségformáló erejéről, végzetről, szenvedélyről és arról beszélgetett a Nők Lapja, miért nem jó, ha az embert minden utcasarkon emlékeztetik rá: vacakul van.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.09.18 – 12,13,14,15. oldal

Földes Eszter eslőként arról mesélt, hogy ősztől rengeteg munka várja, gőzerőre kapcsol a Loupe Színházi Társulás, aminek ő is tagja, játszik a Centrál Színházban, és lehet, hogy felújítja egy korábbi monodrámáját is, közben zajlik a Sztárbox.

Arról szólva, hogy szívesen kommunikál az irodalmon keresztül, a világból kimenős lelkiállapotra rímel az egyik legutóbbi idézet is, amit megosztott: „Most / Tűz ég szívemnél / Szálló szellőnél / Lágyabb s könynyebb vagyok / Jó föld megtámaszt / Tenger elringat / Semmi s minden vagyok”. A kérdésre, mit jelentenek neki most ezek a sorok, elárulta:
„Nekem nagyon fontos, hogy a kommunikációm személyes legyen, és az irodalmi szövegek ennek a személyességnek, intimitásnak adnak teret. (…) Kapaszkodom mindenbe, ami segít „itt és most” lenni. Fűbe, fába, virágba, földbe, levegőbe, versbe – bármibe, ami körülvesz. Mert tudom, hogy ha meg tudok érkezni a mostba, ha fel tudok oldódni, akkor minden fájdalmon vagy kilátástalanságon túl képes vagyok megérezni az erőmet.”

Arról is faggatták, hisz-e abban, hogy végül minden úgy alakul, ahogy lennie kell:
„Igen, abszolút fatalista vagyok. (…) Ha jól csináljuk, akkor oda jutunk, ahova el kell érnünk. Persze nem sodródásra gondolok. Inkább arra, hogy az ember ne kardozzon mindenáron a sorssal, és ne féljen a döntésektől.”

A beszélgetésben arról is szó esett, mit kapott attól, hogy elvállalta a Sztárboxban való szereplést:
„(…) Máris rengeteget tanultam. Az első egy-két edzés után mondta az edzőm, hogy ne minősítsem annyit magam, legyek türelmesebb, szeressem magam, higgyem el, hogy jó vagyok, és ne bántsam magam fölöslegesen. Majdnem sírtam: valahogy megrázott, hogy ezeket a mélyen emberi mondatokat épp egy ilyen vad közegben kapom meg. Csak akkor értettem meg, mennyire szükségem van rá, hogy visszataláljak mindahhoz, ami elforgácsolódott bennem. Terápiás folyamat ez most. Nehéz szakaszában vagyok az életemnek, és ahogy megmozdul a testem, megmozdul minden fájdalom és érzés is bennem. Valahogy kicsapódik a testemen keresztül” – árulta el a színézsnő.

Annak kapcsán, hogy most a szokásosnál is több figyelem irányul rá, elmondta, nem figyeli a sajtómegjelenéseket vagy azt, hogy kinek milyen a viszonya ahhoz, ami most történik az életében, de képtelen úgy tenni, mintha minden rendben lenne: „Próbálom megtalálni az egyensúlyt, hogy hazudnom se kelljen, de el se bújjak teljesen. (…) Igen, vacakul érzem magam, de ezt nem lenne rossz néha elfelejteni.”

Az interjúban arról is őszintén vallott, mit tanult az elmúlt időszakban magáról és a párkapcsolatokról:
„Azt, hogy az ember azt és olyat választ, ami ismerős neki. Mostanában kezdem felismerni, hogy pontosan ugyanazokat a kulisszákat sikerült legyártanom a párkapcsolatomban, amelyek gyerekkoromból voltak ismerősek érzelmi szinten és szeretetnyelv szintjén is. Most ezt próbálom helyre tenni. Mik ezek a kulisszák, miért alakultak ki? Miben vagyok én a hibás? Tudok tenni azért, hogy legközelebb ne így legyen? Mit tudtam volna tenni, hogy másképp legyen? Nem akarom letagadni, hogy ez egy hosszú és fájdalmas út.”

Azt is hozzátette: „Kárfelmérés zajlik bennem, felmérem, hogy mi az a szemét, hulladék, törmelék, amit el kell takarítani, hogy újra tudjam építeni magam azokon a szinteken, ahol elcsúsztam. Hogy meg tudjam fogalmazni, én mit szeretnék, nekem mi a fontos, mitől lennék boldog. Alapvetően olyan ember vagyok, akinek a fókusza a másik boldogságán van. Ez nem önfeláldozás, hiszen én is örömömet lelem benne. De most van lehetőségem arra, hogy olyan életet alakítsak ki magamnak és a kisfiamnak, ami a saját szabályrendszerem és érzelmi törvényeim szerint működik úgy, ahogy nekem komfortos. Úgy érzem, hogy ez a felnőtté válásnak egy komoly és fontos lépcsőfoka. Fogalmam sem volt, hogy ennyire izgalmas, és döbbenetesen nehéz is egyszerre. Családi örökségem egy cigarettatárca, azzal a gravírozással, hogy „tedd azt, amit akarsz, és az lesz a törvény”. Most ezt használom iránytűnek” – fejtette ki a színésznő.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.