Az Operettszínház művészét idén Kaszás Attila-díjra jelölték, ennek kapcsán kérdezte Seres Gerda.
“Többféle színész létezik. Én ahhoz a típushoz tartozom, aki csak úgy tud hiteles lenni, ha átszűri saját magán a szerepet, a történetet. Fel kell kutatnom a bensőmben ezeket az érzéseket, élményeket, amelyek összekapcsolnak a szerepemmel. Én kizárólag így tudok létezni a színpadon. (…) Persze, ez mindig egy küzdelem. Minden szerep – legyen bármekkora – tanulás önmagunkról is” – vallotta Földes Tamás.
A színész arról is beszélt, hogy élte meg a kényszerszünetet: “Eleinte hiányzott a munka, de e tekintetben kapaszkodót jelentett, hogy a színház számára online videókat készítettünk. Teljesen természetesen vészeltem át a bezártságot, közelebb kerültünk egymáshoz a párommal a közös elfoglaltságaink során. Én egyébként is nagyon elfogadó vagyok, ezt a helyzetet is elfogadtam, és éltem a pillanatok adta lehetőségekkel.”
Húsz éve dolgozik a Budapesti Operettszínháznál. Már a Rock Színházban töltött évek alatt elkötelezte magát a zenés színházzal. Erről szólva kifejtette: “Most úgy érzem, hogy a zenés színházban valahogy futnak ki alólam a szerepek. A musical fiatalos műfaj, kevés igazán izgalmas szerepet tartogat az idősebb színészek számára. Éppen ezért erősödött meg bennem a vágy, hogy prózai szerepeket játsszak. Erre volt is lehetőségem az elmúlt években, komoly feladat volt Az ördög főszerepe a Karinthy Színházban. Miközben nem akarok elfordulni a zenés műfajtól, mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt – bármilyen nagyképűnek hangzik –, szükség van olyan emberekre, akik úgy gondolkodnak a zenés színházról, mint én és a kollégáim. Ez egy komoly, összetett műfaj, amely éppolyan színház, mint a prózai, annyi nehezítéssel, hogy a kottában megadott idő szabja meg az előadás feszes ritmusát, énekelni, táncolni kell. Előszeretettel gondolunk rá „könnyű” műfajként, a jelző minden negatív felhangjával együtt, holott ennek éppen ellenkezője igaz.”
Arról szólva, hogy Kaszás Attila-díjra jelölték, úgy nyilatkozott: “ Egyszerű ember maradtam, akit a társulataérdemesnek tart erre a díjra, és ez nekem sokat jelent. A díjra olyan színészeket jelölhetnek, akik közösségépítő szerepet vállalnak. Én nem vagyok igazi társulatépítő ember a szó hagyományos értelmében. Nem maradok a büfében az előadások után, nem vagyok a társaság középpontja, és nem gondolom, hogy mindenki a barátom. Kaszás Attilával a Rock Színházban dolgoztunk együtt, és ő sem ebben az értelemben volt közösségi ember. Egyszerűen létezett, és az emberek azt érezték, hogy jó vele találkozni, beszélgetni. Ha mondott nekem néhány személyes mondatot, az igazán sokat jelentett. Meghatározó találkozás volt ez számomra, és segített abban, hogy olyan emberré váljak, amilyenné szerettem volna.”
A teljes interjú ITT olvasható.
Fotó: Budapesti Operettszínház, az Isten pénze című musica
| Augusztus 23-án zárul a Kaszás Attila-díj idei közönségszavazása, a másik két jelölttel készült interjúnkat itt olvashatják el: Interjúnk Csankó Zoltánnal − Interjúnk Vlahovics Edittel − Interjúnk Földes Tamással − |