A Jurányi Ház, a Tünet Együttes | The Symptoms és a Természetes Vészek Kollektíva #Szirtes Attila tiszteletére és emlékére 2021-ben szakmai díjat alapított azzal a céllal, hogy a független előadó-művészeti terület háttérben dolgozó kiemelkedő alakjai, nélkülözhetetlen kulcsemberei méltó elismerést kaphassanak. 2023-ban a díjat megosztva Dézsi Katának és Mervel Miklósnak ítélte oda a kuratórium, velük beszélgetett Maár Emese.

Szeretettel várják a kollégákat, nézőket a Szirtes Attila tiszteletére és emlékére alapított díj negyedik átadójára 2024. november 28-án 16.00-tól a Jurányi Ház Színháztermében.

Hogyan kezdődött a pályafutásotok?
Dézsi Kata: Én a Budapest Kortárstánc Főiskolára jártam, és ott táncosként megismerkedtünk a világítással is, hogy később ne legyen teljesen idegen a színházi közeg. Az élet végül úgy alakította, hogy elkezdett jobban érdekelni ez a terület. A főiskola elvégzése után a Millenárison kezdtem el tanulni és főállásban foglalkozni a világítással. Ez egy jó gyakorlati lehetőség volt, és nagyon sokat tanultam ott, mivel nem csak színházi- és táncelőadásokon, hanem koncerteken is dolgoztam. 

Mervel Miklós: Én egy barátom révén kerültem kapcsolatba a színházzal, aki az SZFE-n volt díszítő. Neki köszönhetően gyakran jártam be a backstage-be a műszakhoz, és megtetszett ez a közeg. Később ez a barátom felkért egy munkára, amit elfogadtam és így kerültem a Krétakörhöz, mint teherautósofőr a turnéjuk során. Erre nagyjából egy évre rá újra felhívtak, hogy lenne-e kedvem velük dolgozni kellékesként és így a továbbiakban velük maradtam. Közben elkezdett érdekelni a világítás, amit a kollégáktól ellesve, autodidakta módon tanulgattam, amíg végül már magabiztosan tudtam használni mindent. A Krétakör megszűnése után ebben az irányban dolgoztam tovább.

Mi inspirál titeket a munkátokban?   
Dézsi Kata: Szabadúszóként dolgozom, tehát mindig az adott projekt határozza meg azt, hogy milyen irányban kell gondolkoznom. Már régóta ugyanazokra a helyekre járok dolgozni: Jurányi, MU Színház és Trafó hármasba, így a helyszín nem feltétlen jelent inspirációt, de azok az emberek, akikkel együtt dolgozom és azok az előadások, amikben részt veszek mindig motiválnak és új ötleteket hoznak abban, hogy mit és hogyan csináljunk. 

Mervel Miklós: Engem is főleg az emberek inspirálnak. Nyilván mindig próbálunk keresni új dolgokat a szakmánkban, hogy fejlődjünk, de sokszor fordul elő, hogy elérjük ennek a korlátait a helyzetünkhöz mérve. De ennek ellenére mindig találkozunk érdekes ötletekkel és inspiráló emberekkel, akikkel együtt létre tudunk hozni új dolgokat.

Volt-e olyan pillanata a pályátoknak, amikor megfordult bennetek, hogy otthagyjátok, és mi tartott titeket vissza a pályaelhagyástól?
Dézsi Kata: Szabadúszóként elsősorban a kiszámíthatatlanság a legnehezebb. Nálam a Covid időszak volt olyan, hogy elgondolkodtam a pályaelhagyáson, mivel a színházak bezártak. Alapvetően pedig szerintem ugyanolyan a kiégési hullám itt is, mint bárhol máshol, de azok, akikkel együtt dolgozom mindig átsegítenek ezen. 6-8 évente van egy ilyen hullám, amikor az ember kicsit „leesik”, de talán ez nálam is egybeesett a Coviddal. Utána viszont nagyon motiváló volt, ahogy újra beindult minden és rengeteg megkeresést kaptam. Szerencsére olyan kreatív közegben lehetek, ami segít átlendíteni ezeken a mélypontokon.

Mervel Miklós: Én is szabadúszó vagyok és voltak ugyanilyen hullámvölgyeim. Én mostanában gondolkodom azon, hogy hogyan tudnék megújulni a jelenlegi állapotomból, amiben vagyok. A szabadúszást végigkíséri ez a bizonytalanság, ami biztos kicsit befolyásolja a jelenlegi nézőpontomat is.

Technikusi oldalról, hogy látjátok a független színházi szakma helyzetét?
Dézsi Kata: Rengeteg bemutatóm van, de ebből nagyon ritkák azok, ahol a darabokat újra játszák és emiatt sokszor rövid időn belül kell újat produkálni. Ez megnehezíti az inspiráció gyűjtést, hiszen nem jut rá idő. Emellett nehéz az is, hogy nem tudunk előre tervezni és bár van egy-két előadás, amit már látok januárra, de a következő évadokra sosem lehet felkészülni.

Mervel Miklós: Többször is volt már, hogy úgy éreztem ez volt az utolsó évadom.

Dézsi Kata: Ez sokszor megterhelő tud lenni emberileg és mentálisan is.

Mit üzennétek a pályakezdő technikusoknak?
Dézsi Kata és Mervel Miklós: Hajrá! 

Dézsi Kata: Szerintem nagyon fontos, hogy figyeljenek, és tanuljanak azoktól az emberektől, akik jelenleg is ebben a szakmában dolgoznak, legyen akár hangosítás vagy világosítás, mivel az ő tudásuk nagyon értékes. Tehát dolgozzanak minél többet azokkal, akik már régebb óta vannak ezen a területen. Ez elsősorban a független szférára vonatkozik, mert a kőszínház kicsit más világ ilyen szempontból.

Mervel Miklós: Szeressék azt, amit csinálnak, figyeljenek a társaikra, inspirálódjanak és próbáljanak ki minél több dolgot.

Milyen élmény volt tavaly a Szirtes Attila-díjátadó?
Mervel Miklós: Nekem nagyon jó érzés volt. Korábban is részt vettem a díjátadón, amikor még csak nevezve voltam és nekem igazából már az is nagyon jó élmény volt. Olyan visszajelzést kaptam azoktól a csapatoktól, akikkel együtt dolgoztam, hogy már az is felért egy díjjal, hogy egyáltalán gondolnak rám, és így szeretnék értékelni a munkám. 

Dézsi Kata: Én is ugyan ezt tudom elmondani. Borzasztóan meghatódtam, mivel nem számítottam arra, hogy én fogom kapni. Én is minden korábbi évben jelölve voltam, amióta a díjat létrehozták és megtisztelő volt, hogy azok a csapatok, akikkel dolgozom, tesznek azért, hogy értékeljenek. Az, hogy 2023-ban megkaptam az elismerést és hogy a kollégáim jelöltek és azt gondolták, hogy erre érdemes vagyok, az a legnagyobb szakmai elismerés az életemben, és ez nagyon megható számomra azóta is.

Maár Emese: Köszönöm a beszélgetést!

Dézsi Kataés Mervel Miklós: Köszönjük az interjút!