Zajlik a PlayOn! Fesztivál a Kolibri Színházban. Jó, jó, teheti fel a kedves olvasó a kérdést, de mi az a PlayOn!? Dirk Neldnert a PlayOn! kitalálóját és Lucy Hammondot, a Pilot Theatre tagját a Kolibri Színház rendezője, Vidovszky György kérdezte a kezdeményezésről, a létrehozott előadásokról és tapasztalataikról.

A PlayOn! egy európai színházi network, amelynek összesen tizenhárom tagja van: kilenc országból kilenc színház – köztük a Kolibri –, két technológiai tanácsadó, a dortmundi Akademie für Theater und Digitalität és a Yorki Egyetem, és van két fesztivál is a konzorciumban, a linzi Ars Electronica, illetve a berlini re:publica. A Kreatív Európa által finanszírozott együttműködés öt évre szól, foglalja össze Dirk Neldner a résztvevőket és az anyagiakat illető tudnivalókat, majd rátér a három alapelemre, amely koncepcionálisan meghatározza a PlayOn! keretében létrejövő előadásokat. 

Mivel színházról van szó, a színház pedig a történetmesélés terepe, természetesen ez a legfontosabb, ami viszont különbözik a hagyományos előadásoktól, az a videojátékokból is ismert nonlineáris történetmesélés, valamint az, hogy a résztvevő maga is aktívan alakítja a történetet. (Ez utóbbi az két lehetőség közötti egyszerű választástól a komolyabb döntéshozatalig egészen sok szint lehet.) A színházak ennek megfelelően játékfejlesztőkkel működnek együtt. 

Az immerzív technológiák használata a koncepció második pillére, amelyek segítségével a résztvevők valóban beléphetnek az előadások világába. Ez lehet a virtuális vagy a kiterjesztett realitással, a sound designnal való kísérletezés. 

A harmadik alapelem a tartalomra vonatkozik. Ernst Bloch német filozófus konkrét utópia elméletét a digitális korra adaptálva, a PlayOn! keretében létrejövő előadások arról szólnak, hogyan alakul a jövő, hogyan alakítjuk mi a jövőt. 

Az együttműködés 2019-ben kezdődött, és ahogy Dirk Neldner megjegyzi, a koronavírus-járvány miatt döcögősebben indult. Az előkészítő munkákat egy ún. game jam követte, ahol játékfejlesztőkkel találkoztak a résztvevők, hogy megismerjék a játékok dramaturgiáját, ezt követően merültek el az immerzív technológiákban, majd egymás után jöttek-jönnek létre az előadások, öt év alatt három-három mindegyik színházban. A közreműködők időről időre találkoztak workshopokon, tapasztalatcseréken. A jelenlegi PlayOn! Fesztiválon a résztvevők második produkciói mutatkoznak be, a projektzáró előadásokra a következő évadban kerül sor.

Lucy Hammond úgy véli, egy hozzájuk hasonlóan gyerek- és ifjúsági közönségnek játszó, ráadásul tájoló színháznak a PlayOn! izgalmas lehetőséget jelent, mert azokat is eléri, akik korábban még nem voltak hagyományos színházban, vagy a hagyományos színház nem jön be nekik. 

Ennek a korosztálynak olyat kell mutatni, ami ismerős nekik, ami a hétköznapjaikhoz kapcsolható, folytatja Lucy gondolatmenetét Dirk, és leszögezi, egyáltalán nem a hagyományos színház ellen van. A mai gyerekek és fiatalok egész más tapasztalatokkal és elvárásokkal rendelkeznek, ők ahhoz vannak szokva, hogy részt vesznek a történet alakításában, a közösségi média egészen más módon számít nekik, mint a korábbi generációknak. Nem azt várják el, hogy elmondjanak nekik egy történetet, hanem azt akarják, hogy ők osszák meg a saját történeteiket, gondolataikat. Emiatt, magyarázza Dirk, a színházban technológiai és dramaturgiai szempontból is olyan eszközökkel kell dolgozni, amit ők ismernek, használnak a mindennapokban.

Lucy a projekt legfontosabb szakmai tapasztalataként a transzferabilitást emelte ki, azt, hogy a történetmesélés mint tudás, képesség a színházból átvihető a játékfejlesztésbe is. A technológia ijesztőnek tűnhet az elején, jegyezte meg, de izgalmas kreatív potenciált rejt, mint ahogy az is a dobozon kívüli gondolkodásra késztet, veti fel Vidovszky Gyuri, ahogy egy másik terület szakembereivel kell kommunikálni, közösen problémát megoldani, míg Dirk a kreatív folyamat értelmezését, különösen a folyamat időbeli beosztását emeli ki a két terület alapvető különbségeként és egyfajta tanulási feladatként a résztvevők számára.

A Pilot Theatre a budapesti PlayOn!-ra egy virtuálisvalóság-utazást hozott el (Budapest@Play). Aki még nem vett rész immerzív előadásban, azoknak első élményként tökéletes a Monolitok, ez 12 perces, pénteken és szombaton is 10 és 14, illetve 15 és 17 óra között húszperces etapokban, etaponként mindössze három főnek látható film, ugyanis elég csak nézni a VR-szemüvegben az észak-angol tájat, hallgatni az itt született és felnőtt költőnők a mágikus realista szövegeit. 

A Landesbühnen Sachsen és a Playplus Theater együttműködésében készült Budapest@Play is remek választás az immerzív beavatásra. Ez is egy utazás, pontosabban városfelfedező séta, ami merít Franz Kafka A kastély című regényéből, hagyományos színházi elemekből, a játékokból kölcsönzött döntéshozatal, valamint a kiterjesztett valóság segítségével viszont egészen más irányba viszi a résztvevőt. A projektet bemutatva Dirk hangsúlyozza, nem a hagyományos színház lecseréléséről van szó, hanem egy ahhoz kapcsolódó, azt kiegészítő ajánlatról. A hordozhatóság helyszíni adaptációt is jelent, hiszen az @Play előtt a magyar fővárost megelőzően más német városok neve állt, azaz a többtagozatú Szász Tartományi Színház zenekarát, tánctársulatát, színészeit, sőt bábszínészeit is elvihették akár a legkisebb közösségekhez is. 

Vidovszky György nem definiálja magát gamerként, inkább azt mondja magáról, próbálja tanulni a játékot. Nem biztos benne ugyanakkor, teszi gyorsan hozzá, hogy ő a megfelelő alany arra, hogy a játékokból leszűrt tapasztalatokat színházi alkotóként azonnal adaptálja. Lucy Hammond valaha sokat játszott, de saját bevallása szerint ma már ő sem nagy gamer. Érteni akarja a technológiát, ezért játszik, ám széles spektrumként tekint a videojátékokra. Mivel színházból jön, friss szemmel nézi azokat, és elsősorban a történetmesélésre figyel, amiből a színházi munkáihoz is tud meríteni.

A Covid nem csupán a PlayOn! időbeli kereteire volt hatással, de a formai megvalósulásra is, az újratervezés, a perspektívaváltás kényszere különösen az első produkciókra volt nagy hatással. Lucyék csapata online történetmesélő játékká alakította az eredetileg a színházteremben jelen levő nézők közreműködésével létrehozni kívánt produkciót, a Kolibriben pedig a Watergate: Az időkripták rejtélye színészek közreműködése nélküli szabadulószoba lett.

Két előadás már elkészült a PlayOn! keretében mindenhol, a harmadik a 2023/2024-es évadban várható. Az új produkciók azon túl, hogy az eddig szerzett dramaturgiai és technológiai tapasztalatot beépítik, továbblépnek, egész pontosan kilépnek a színház falai közül, ha tetszik, a városra a színházi mellett a virtuális realitást is kiterjesztik. 

A projektzárás utáni újabb együttműködésekről még korai beszélni, jegyzi meg Dirk. A résztvevő színházak azonban helyi műszaki egyetemekkel is dolgoznak a projektben, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az egyetemeknek szüksége van arra a történetmesélő tudásra és gyakorlatra, amivel a színházak rendelkeznek, ezért reményei szerint a közös digitális út nem ér véget.