Jó hangú, kalandvágyó, egy időben egy rocksztár jövőjét képzelte magának. A Szentesi Horváth  Mihály Gimnázium után a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán diplomázott, a Három nővér vizsgaelőadásnak köszönhetően szerződtette Szombathelyre Jordán Tamás. Még nincs 30 éves, de máris letagadhatna tízet a kölyökképű fiatal színész.

Jámbor Nándor az idei évadtól a Thália Színház társulatát erősíti. A londoni West Endről importált bombasztikus sikerdarab, a Komédia egy bankrablásról egyik főszereplőjeként debütált a Thália nagyszínpadán a kedves, ám annál szélhámosabb Sammy szerepében. 

 Sokak szerint vidéki színházaknál kell a színészi pályát kezdeni, mert ott lehet mindenféle műfajba beletanulni. Visszagondolva, mit köszönhetsz Szombathelynek?

Egyetértek, minden szempontból ideális volt számomra a szombathelyi pályakezdés. Gyakorlatra mentünk oda az egyetemről, ötünket leigazoltak a társulathoz. Az egészen kicsitől a közepesen át a nagyig, minden évadban kaptunk egy olyan feladatot, amivel jó érzéssel jártunk be a színházba próbálni, egyik próbafolyamatból estünk a másikba, összeszedtünk némi rutint az évek alatt. Szerződéses tagként is folyamatosan gondolkodott bennünk a színház vezetése. Egy évadot töltöttem a Jordán Tamást követő Szabó Tibor András igazgatása alatt. A váltás, a pályáztatási körülmények nyilván megviselték a társulatot, de aztán elkezdődött az évad, és dolgozni kellett tovább, vissza kellett találni egymáshoz, a kollégákhoz. Nagyon jó előadások születtek ebből, mint a Nagy Péter István rendezte Candide, ami nagy siker, vagy a Vízkereszt Horváth Csaba rendezésében. 

Megszületett belül a változtatás igénye, amire kívülről kaptál választ? Valahogy így képzeljük el a társulatváltást, a Thália Színházba szerződésed?

Valóban így történt. 2014-ben játszottam először a Nyári Színházban Szombathelyen. A gyakorlatomat is ott töltöttem, majd hat évadot társulati tagként, így összesen nyolc év adódik össze. Általános színházi közhely, hogy hét évad után érdemes elgondolkodni a váltáson. Alólam amúgy kicserélődött a víz, hiszen új rendezőket ismertem meg, fiatal kollégákat, nem feltétlenül volt benne a pakliban a kényszerű váltás igénye. Megtalált a lehetőség, és azt gondoltam, ilyesmi  nem minden nap történik meg az emberrel, élni kell vele.

Konkrétan miről szólt ez a lehetőség?

Tavaly ősszel már tudta a Thália Színház vezetősége, hogy idén bemutatják a Komédia egy bankrablásról című vígjátékot, Kelemen József főrendező ajánlott benne egy szerepet. Nagyon megörültem, hogy végre Budapesten is bemutatkozhatok, letehetem a névjegyemet. Mélyvízbe ugrottam, akkor még nem tudtam, hogy Sammy egy klasszikus főszerep. Az átigazolási időszakban, február- március környékén egy újabb telefonváltás során megkérdezték, nincs-e kedvem átszerződni az egész évadra. Rögtön igent mondtam, lecsaptam a lehetőségre.  

Színészileg biztonságot jelent a Tháliához tartozni ebben a nagy bizonytalanságban, amikor sok színház kénytelen bezárni, itt viszont nem lesznek korlátozások, mindhárom játszóhely, a nagyszínpad, a Arizona Stúdió és a Télikert is üzemel.

Minden színésznek számít, hogy egy társulat képes biztonságot, védőhálót adni. A Thália esetében ez a Covid alatt is kiderült, amikor  pénzbeli támogatást nyújtottak szakmabelieknek. Én még nagyon az elején vagyok egy folyamatnak, nekem még be kell játszani magam, megmutatni, hogy miért is jöttem. Ráadásul a fővárosi életformát  is meg kell szoknom. Lakást kellett szereznem Budapesten, felújítani, közben javában próbáltam.

A Komédia egy bankrablásról fergeteges komédia, egyenesen a West Endről. Mennyiben igényelt másfajta hozzáállást, koncentrációt attól, hogy replika előadás, egy az egyben kell bemutatni az eredeti művet?

A Komédia… klasszikus bohózati helyzetek egymásutánja, all – star kavalkád egy történetszálra felhúzva. Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy az egész olyan, mint egy akadálypálya, amit a rendező, Kelemen József már ismer, ám rengeteg olyan szeglete van, amit csak akkor ismerhetünk meg, ha már sétálunk benne vagy tettünk benne egy-két kört. Az akadálypálya minden egyes dobbantóját jól ki kell ismerni ahhoz, hogy ne látszódjon az egymást követő szinte cirkuszi számokon, az alakításokon, hogy bármiféle nehézséggel, az átlagosnál több energiabefektetéssel járnak. Magától értetődő legyen, ahogy végigszaladok az akadálypályán. 

Az akrobatikus jelenetváltások sora nagyfokú ügyességet, fizika erőnlétet követelnek meg ebben iszonyatosan felpörgetett, burleszk szerű előadásban. 

– Szerencsére a próbák egyfajta edzésként is szolgáltak. Amikor először ugrottam fel a szekrény tetejére, nem ment olyan könnyen, mint legutóbb, a hetedik előadásban. De így is van benne elé rizikó, a színész soha nem bízhatja el magát annyira, hogy ő már ezt tudja. Előadás előtt fejben átveszem melyik kezem hova megy, melyik lábam hogy lendítem. A partnerek szintén külön figyelmet igényelnek. Így válik nagyon összetetté a feladat.

Közhely, mégis igaz, hogy a könnyű műfaj a legnehezebb, ha egy poén, gesztus, mozdulat félremegy, akkor az egész félremegy...

 A nézők általában nagyon pontosan igazolják vissza, hogy milyen energiabefektetéssel vágunk neki az aznap estének, milyen ritmust adnak ők is az előadásnak. A vígjátékok, a bohózatok nagyon együtt élnek a közönséggel. Az első szériában estéről- estére sikerült megugrani a lécet, jött velünk a közönség, ettől a előadások is nagyon jó hangulatban teltek. Mivel zsinórban játsszuk egymás után, itt nincs idő arra, hogy újra gyűjtsük az energiát vagy megtermeljük a színpadon, hanem egy szuszra kell elsprintelni, az adott helyeken kitartott, jó ritmusokkal, pontosan játszva a kottából. Segítséget is jelent az ilyen pontos koordináta rendszer, aminek jó megfelelni. 

A fizikai attrakcióktól eltekintve hova teszed magadban ennek az alakváltós, sármos kis szélhámosnak a figuráját?

Kelemen József úgy fogalmazta meg nekem, hogy a bohózat a főszereplő életének a legrosszabb napja. Ebből a szempontból Sammyként életem legrosszabb napjait élem meg. Igényel a szerep némi csibészséget, szélhámosságot is. Szemérmesen nem lehet csinálni. Csöbörből vödörbe esem, gyors észjárást is megkövetel a szerep, hiszen hirtelen kerülök olyan helyzetekbe a színpadon, amelyek az életben is gyors váltást követelnej meg, nemhogy színpadi reakció időben. Nagyon izgalmas színészi feladatnak tartom, hogy gyorsan kell váltani. A koncentrációt, a ritmusérzéket remekül kondicionálja.

Nem tartasz attól, hogy alkatod alapján besorolnak a lírai hősszerelemes kategóriába?

Gyakran megtaláltak hasonló karakterek, de némi váltást is érzékelek. Sokan mondják, hogy nagyon fiatalnak nézek ki, pedig nemsokára 30 éves leszek. Más típusú szerepek is megtaláltak, intrikusok, antihősök, élvezetes, hogy ezekben is kipróbálhattam magam. Ugyanakkor jó érzés, hogy még játszhatom az ún. hős vagy szerelmes fiú szerepeket. A valós életünkben és a színpadon is nagyon hálás dolog. 

Az a típus vagy, aki előre tervez, vagy megy amerre az élet viszi? Ha tehetnéd, milyen irányba vinnéd a pályádat?

Szeretném, ha úgy gondolnának rám, mint sokoldalú színészre, akit sokféle feladattal meg lehet kínálni. Ezért is szimpatikus a Thália Színház, ahol egyaránt kipróbálhatom magam közönségdarabokban, kísérletibb jellegű produkciókban. Az ízlésvilágom tulajdonképpen mindenevő, mindig az adott feladatból igyekszem kihozni a tőlem telhető maximumot. Szeretem a feladatokat, a jelenlegi szerepeimet, előadásaimat, hiszen abban vagyunk érdekeltek, hogy általunk a nézők is szeressék azt, amit csinálunk. 

Jelenleg mennyire vagy leterhelve szerepekkel?

Visszajárok a Weöres Sándor Színházba, továbbjátszom a Candide- ot és A Pál utcai fiúkat. Novemberben vesszük újra elő a Komédia egy bankrablásrólt, a decemberi műsornak is a gerincét adja ez a produkció. Hamarosan elkezdjük próbálni Varázslat egy nyáréjszakán címmel Shakespeare Szentivánéji álmát- mai nyelven, új prózai fordításban. Igyekszemúgy dolgozni ebben az évadban, hogy a következőben esetleg többet is vállalhassak a Tháliában. 

Kielégít a színészet, netán egyéb színházi ambíciókat is dédelgetsz magadban?

Folyamatosan színházban gondolkodom. Rendezői ambícióim nincsenek,  színészettel szeretnék foglalkozik. Persze olvasok drámákat, van hogy szembejön valami és megmozgatja a fantáziámat. El szoktam játszani például azzal a gondolattal, hogy kikre lehetne kiosztani a következő bemutatók szereposztását. 

A látványos történelmi filmek, sorozatok korát éljük. Mennyire találnak meg ilyen jellegű szerepek?

Címszereplője lehettem a Legyetek szeretettel nyolcrészes tévéjáték sorozatnak, ami az 1957-ben mártírhalált halt rábakethelyi káplán, Boldog Brenner János életéről szól. Autentikus helyszíneken forgattunk, mivel Vas megyei kötődésű volt,a szombathelyi és a zalaegerszegi színház társulatai adják a szereplőgárda gerincét. Rendkívül megindító az ő története: 27 évesen kínok között halt meg, az 1956 utáni egyházüldözések során bestiálisan meggyilkolták: 32 késszúrást kapott, felismerhetetlenné verték össze, ráléptek a torkára. Rövid életének borzalmas része mellett volt egy csodálatos része, a közösségét nem elhagyó, fiatalokkal foglalkozó közösségteremtő emberé, aki körül valóságos kis kultusz alakult ki. 

Te mennyire vagy közösségi ember? 

Fontosnak tartom, hogy párbeszédet folytassunk a nemzedékbeli társaimmal éppúgy, mint az idősebb kollégákkal. Szeretnék valamennyire közösségformáló lenni,  egymáson keresztül közelebb hozni kollégákat. Megpróbálok ebben valamennyire részt venni, úgymond kötőanyag lenni. Most hogy Budapestre költöztem, remélem, több időm lesz arra, hogy nézzem a kollégáimat, találkozzak velük, összehozzunk pár szuper estét, amikor elbeszélgetünk színházról és másról is. Hátha erősödik a színháziak közössége.

Színházon kívül nem nagyon van élet számodra?

Igyekszem nagyon odafigyelni a barátságokra. Sok barátot visszakaptam, akiktől a szombathelyi évek alatt elszakadtunk a távolság miatt. Többnyire vidéki gyerekek vagyunk, de mindannyian Budapesten kötöttünk ki. Nagy erőt ad, hogy a barátaimra számíthatok.

Húsba vágó, egzisztenciális kérdések mennyire érintenek?

A Thália Színház stabil hátteret biztosít a színészeknek, a munkatársaknak. Ezzel együtt az egzisztenciális szorongás engem is érint, főleg úgy, hogy hitelt vettem fel. Minden hónapban a fizetésem fele elmegy a törlesztésre. Most okosan kell kigazdálkodni mindenkinek, mire futja a keresetéből.  Rossz belegondolni, hogy a nálam sokkal rosszabb helyzetben lévők  ezt hogyan oldják meg. 

Mi az a karakter, ami nagyon távol áll a sajátodtól, mégis szívesen kipróbálnád?

Inkább olyat tudnék mondani, amit még nem csináltam, de izgalmas terepnek tartom. Szívesen megmártóznék egy összművészeti projektben, performanszban. Kívül áll a komfortzónámon, mégis érdekel. Szerencsére manapság már van átjárás a kőszínházak és a függetlenek között.  

Az önmenedzselés, brandépítés manapaság szinte „ alapkövetelmény”a művész pályán is. Hogyan állsz vele?

Semennyire, nagyon rossz vagyok benne. Igazság szerint végtelenül nem érdekel sem az Instagram oldal, sem a Facebook jelenlét. Én ennél ódivatúbb vagyok. Még mindig az asztalt szeretem körülülni, a parkban, kocsmákban találkozni, nem pedig az interneten jelen lenni. Szakmailag biztosan lenne  hozadéka az online jelenlétnek, magam is látom, hogy a casting ügynökségek az interneten keresztül figyelnek fel színészekre. Mondok egy merészet: én nem tartalmat gyártok, hanem igyekszem művészettel foglalkozni!

Szerző: Szentgyörgyi Rita