A macedón Alekszandar Popovszkit 2018-ban a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) ismerte meg a hazai közönség, amikor a Danilo Kiš írása alapján készült Borisz Davidovics síremléke című rendezését mutatta be az Újvidéki Színház színészeivel.

Folynak a próbák:

Az előadás a Pécsi Országos Színházi Találkozón elnyerte a „Legjobb társulati összjátéknak” szóló díjat. Most Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényének adaptációjával tér vissza a Nemzeti Színházba. Különleges művészeti koncepcióval egy különleges időszakban. 

Egyrészről A Mester és Margarita hangulata éppen olyan hideglelős, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban című Terry Gilliam-film, másrészt Bulgakov – és nyomában a készülő előadás – olyan abszurd humorral fűszerezi ezt a rendkívül nyomasztó légkört, ami felér egy Monty Python-darab legjobb pillanataival – mondja rendező.

A bemutató időpontjáról e pillanatban még nincs hír, kísérjék figyelemmel a Nemzeti Színház információs csatornáit.

Ajánló a darab elé:

A Mester és Margarita című regény annak ellenére, hogy a XX. század 30-as éveiben, Sztálin vaskezű uralkodásának ideje alatt íródott, még csak a 70-es években jelenhetett meg teljes terjedelmében, hiszen amennyiben a regény a titkosrendőrség kezére kerül, az valószínűleg az író, Mihail Bulgakov vesztét okozta volna. Az elvárt szociális realizmussal szemben, a Mester és Margarita fényévnyi távolságra van az akkoriban állami rendeletben előírt irodalmi stílustól.

Ivan Nyikolajevics „Hontalant” alsóneműben és feszülettel a nyakában beviszik egy moszkvai elmegyógyintézetbe. Teljesen összezavarodva magyarázza az orvosának, hogy a Patriarsije Prudi mellett találkozott az ördöggel, akinek valamilyen köze volt barátja, az irodalmi folyóirat-szerkesztő és elkötelezett ateista Berlioz lefejezéséhez. De az orvosok és ápolónők közül senki sem hisz neki. Ivant, cellájában, titokban felkeresi a rejtélyes Mester, aki ugyancsak páciens, és aki megérti őt. Mi több, a Mester ismeri Poncius Pilátus történetét, ugyanazt a történetet, amit a magát Wolandnak nevező ördög Ivannak mesélt a Patriarsije Prudin. Pilátus történetét és Berlioz halálesetét ketten játsszák el az elmegyógyintézeti szobában található kellékekkel.

Az elmegyógyintézeten kívül Woland és csapata mocskos dolgokat művel. Mágikus bűvészkedéssel győzködik a járókelőket, hogy kövessék őket. A színházban ruhákat osztanak és pénz hullik az égből. Az előadás végén, amikor az emberek elhagyják a színházat, a ruhák eltűnnek, és mindenki meztelenül bolyong a városban. A pénznek szintén nyoma vész. Az ember megfosztatott anyagi mivoltától és szemérmétől.

Margarita szerint Poncius Pilátus meglelte megváltását. A Mester, talán ebbe hal bele…