Közleményükben azt írják az alkotók, hogy erőt és reményt ad a folytatáshoz a nézők támogatása. És bár már több, mint 40 millió forintnyi támogatás összegyűlt, mégis a működéshez szükséges több száz milliót elsősorban nem a nézőktől várják, hanem azoktól, akik a kultúrára szánt közpénzek felett döntenek.
A teljes közlemény:
A jövő
Első rész, ami egy romantikus vallomás
Nem tudtuk, hogy ennyire szerettek bennünket. Hogy ennyire fontosak vagyunk nektek. Illetve tudtuk, csak azt nem, hogy tényleg ennyire. Az elmúlt egy hétben mintha az eddigi előadások végén zajló taps és ünneplés egyben zuhant volna ránk. Az elmúlt tíz ebbe fektetett évünk minden egyes előadásvégi tetszésnyilvánítása egyszerre. Felfoghatatlan élmény. Nem volt reális, hogy ilyet ember átélhet, amit mi az elmúlt napokban nektek köszönhetően. Mert világossá vált, amiben csak bízni tudtunk eddig: magatokkal viszitek azt, amit ebben a kis moziból átalakított, kopottas színházteremben adni tudunk nektek. És él bennetek. Tényleg él. Tudjátok, milyen ezt átélni? Mi sem tudjuk elmondani, mert nem lehet. Hát kurva jó, na.
Mi abban az országban szeretnénk élni, amely ma reggel 8-tól eddig a pillanatig itt, és a csatlakozó negyven helyen képviseltette magát. Olyan emberek között, olyan gondolatok között, olyan szándékok között, amely ma itt megjelent. És hát végül is nagy szerencsénk van: mi pont ebben élünk. Legalábbis e színház falai között.
Az Átrium nézői az elmúlt nagyjából egy hétben olyat tettek, amit ennek az országnak a kulturális élete régen látott: összefogtak, nem felszólításra, hanem maguktól. Érezhető erő jelent meg a városban, amely, úgy tűnik, még akár képes lehet arra is, hogy megmentsen egy színházat.
Nem gondoltuk, hogy az Átrium kényszerű bezárásának lehetősége pár nap alatt több ezer embert és sok millió forintot mozgat meg a tikkasztó nyár, az uborkaszezon kellős közepén. Nem gondoltuk, hogy a világ minden szegletéből kapunk üzenetet és pénzt a folytatásra. Itt jellemzően sok-sok ember mikroadományáról van szó, nem százezres tételekről, bár van olyan is.
De ugyanolyan hálásak vagyunk a vidéki kisnyugdíjasnak, a kisvárosi cipőbolti elaidónak, a kőbányai felszolgálónak, a buda óvónőnek, akik a napról napra kevesebbet érő fizetésükből utalnak el párezer forintot, csak hogy mi legyünk. Úgy érezzük, hogy szimbolikus dologgá vált az Átrium, amit mi sem tudunk felmérni igazán. Valami, amit ti sem akartok elveszteni, és mi sem.
Az elmúlt egy hétben sok mindent megértettünk abból, amit ezen a helyen csinálunk, ami valami furcsa, különös módon sokkal több, mint egy színház. Egy közösséget éreztünk meg, ami a közönségből összeállt. Rendkívül sokszínű és összetett ez a közösség, a közös nevezője ez a hely, ami ad nekünk valamit. Ahogy a vég nélkül sorjázó üzenetekből megpróbáltuk összerakni, itt valami olyasmivel találkoztok, amivel másutt ritkán. Hogy nem kell megfelelni a közösség szabályain kívül semmi és senki másnak. Ezek a szabályok értelmesek és a közösségért vannak. Hogy mindenki lásson és halljon, hogy ne zavarjuk egymás intim szféráját, hogy mindenki tisztelje a másik munkáját, szórakozását, kikapcsolódását. Vagyis aminek meg kell felelni, az csupán az együtt létezés logikájából következik. Ezen felül lehetsz, aki akarsz. Szabad vagy. Mintha ez a szabadságszeretet áradna minden levélből, kommentből.
Második rész arról, mi is az Átrium, és mi lesz vele
Hát akkor mi is jött itt létre, Budapest közepén egy színház és egy közösség egymásra találásából? Valamiféle szövetség. A színtársulat és a közönség szövetsége. Bajban voltunk, megpróbáltatok segíteni. Immár több mint 40 millió forint érkezett be a gyűjtésből, és ebben még nincs benne a mai elképesztő nap végleges eredménye. Ti kifejeztétek azt az igényeteket, hogy erre a színházra szükségetek van. Fontos tudnotok, hogy a színház működtetéséhez évente több száz millió forintra van szükség, de ezt elsősorban nem tőletek várjuk, hanem azoktól, akik a kultúrára szánt közpénzek felett döntenek.
Erőt és reményt a folytatáshoz viszont mindenek előtt a ti támogatásotok ad, hogy küzdjünk a színház fennmaradásáért. Noha a múlt héten majdnem feladtuk ezt a küzdelmet, látjuk, hogy folytatnunk kell. A minisztériumnál, az önkormányzatoknál, a támogatóknál. Ki fog derülni, mennyit ér ez az elképesztő akarat, amit kifejeztetek. Ki fog derülni, ki áll mellénk. A lényeg: Noha jelenleg nincs meg rá a biztos fedezet, bízva az elért eredményben, a ti támogatásotokban és ennek erejében, meg fogjuk hirdetni az Átrium tizedik évadát.
Hamarosan tehát megnyitjuk az augusztus-szeptember-októberi jegyeket. Vigyétek a hírét ennek, vigyétek a hírét az előadásoknak, ennek a szövetségnek.Hogy mit ígérünk a továbbiakra? Ugyanazt, amit eddig. Ugyanazt a műsorpolitikát, ugyanazokat az elveket, ugyanazt a művészi színvonalat, mint eddig, ugyanúgy csakis a saját, vagyis művészeink szabadságára alapozott előadásokat, kritikusan, a magunk stílusában, a magunk humorával. Ahogy szoktuk. Veletek együtt.
Meglátjuk, ez mire és meddig elég, meglátjuk, hogy ez az erő képes-e fenntartani ezt a szövetséget. Rajtunk és rajtatok nem fog múlni.
Köszön nektek mindent az Átrium csapata!”