Augusztus 20-án új  produkció előbemutatóját tartották az Erkel Színházban, amelyet íróként és rendezőként egyaránt jegyez. Szente Vajkot kérdezte a Kultúra.hu.

A teljes interjú ITT olvasható.

“Milyen érdekes, hogy ha felcsapjuk a művészettörténeti könyveket, az első oldalon barlangrajzokat látunk, amelyek egy hősről mesélnek, aki elejtette a mamutot. Ha a színjátszás történetéről szóló könyvek elejét nézzük meg, akkor vallásos táncjátékokat találunk. Eltelik több ezer év, itt vagyunk 2020-ban és tulajdonképpen mi is barlangrajzot csinálunk egy olyan hősről, akiről azt gondoljuk, hogy különb volt nálunk, miközben éneklünk, táncolunk. Puskás Ferencről mindenki tudja, hogy ki volt. Rengeteg nyersanyag áll rendelkezésre ahhoz, hogy színdarabok, filmek készüljenek róla. Az én darabom 1937 és 1960 között játszódik, tehát a focilegenda 10 és 33 éves kora között” – számolt be a rendező.

“Az első szikra az volt, hogy kötelező erről az emberről mesélnünk. Nagyapám kertészkedés közben gyerekkoromban mindig az Aranycsapatról mesélt, ami nagyon bennem maradt. Meg kellett hallanom, hogy Puskás Ferenc életének melyik részében szól a zene, hiszen musicalről van szó. Amit elsőként tudunk róla, hogy 6:3-ra megverte csapatával az angolokat, így adott volt, hogy ez kulcsfontosságú legyen a műben. Ezt megelőzően azonban Puskással egy csomó minden történt: szerelmes lett, megházasodott, megnyerték az olimpiát, először válogatott lett, elindult a Rákosi-korszak… Egyszerűen megérzed, hogy nagyon sok drámai mag van ebben az időszakban” – tette hozzá Szente Vajk.

A kérdésre, mit csinál a szabadidejében, elárulta: “Nincs olyan. Folyton pörög az agyam. A színházrendezés sok energiát kivesz az emberből, de az, hogy írom is a darabokat, azzal jár, hogy már mozog bennem a következő történet. Most például egy krimit akarunk írni, közben pedig a Legénybúcsú című előadás második részén is dolgoznom kell, mert túl jól sikerült ahhoz, hogy ne írjam tovább. Vettem otthonra egy kaput, focizás közben is tudok agyalni. (…) Rákai Philippel egyébként egy nagy filmre készülünk, amely A nap címet viseli. Történelmi témájú, és bő fél éve már naponta dolgozunk rajta. A forgatókönyv-fejlesztés második fázisában járunk. Magyarország történelmében egy nagyon fontos nap csodálatos története. 1948. március 15-öt, a forradalom és szabadságharc első napját dolgozzuk fel. Ezt ez egyetlen napot. Mert úgy éreztük, abban az egyetlen napban esszenciálisan benne van minden, amit gondolni kell a nemzetünkről, a meg nem nyugvásról. Amikor Magyarország külső hatalom alá kerül, becsülendő a népünkben, hogy felállunk. Lehet, hogy nem egyből, de felállunk. Ilyen volt ’48, ’56, ’89” – számolt be Szente Vajk.

A teljes interjú ITT olvasható.