„Főnix madarak a színpadon” – Interjú Mester Viktóriával
2021. július 31., szombat 06:00
A Szentendrei Teátrum és a Coopera produkciójában a MűvészetMalomban 2021. augusztus 6-án és 7-én Bartók Béla csodálatos operáját tekinthetik meg a komolyzene rajongói, a zeneszerző születésének 140. évfordulója alkalmából. A közelgő bemutató kapcsán Mester Viktóriával beszélgettünk, aki párjával, Molnár Leventével tárja elénk a Kékszakállú herceg és Judit történetét.
Honnan jött az ötlet, hogy ez a gyönyörű opera is bele kerüljön a Szentendrei műsorba?
Ez egy családi opera lett volna a pandémia idején, Molnár Levente, a párom találta ki, hogy csináljunk egy road operát, A kékszakállú herceg várát, de telt az idő és nem úgy alakultak a dolgok.
Azonban tervek szintjén ez továbbra is megmaradt. A Cooperával nagyon régóta van köztünk egy jól működő szakmai kapcsolat, Vadász Dániel és Bocskor Salló Lóránt felkarolták az ötletet és bejelentkezett a produkcióért Lőrinczy György a Szentendrei Táetrum új igazgatója.Amikor megláttuk a MűvészetMalom csodálatos helyszínét, az ajtókat és ablakokat egy percet sem hezitáltunk, így került be a Szentendrei Teátrum műsorába a darab.
Miért lesz izgalmas az előadás?
Zakariás Zalán rendezi az előadást. Nagyszerű alkotó, nagyon sokszor vizuális képekkel oldja meg a rendezést, a plakáton is úgy van feltűntetve, hogy szcenírozott, vizuál-operakoncert előadás, de azért ez több lesz ennél. Egy nagyon érdekes álomvilágot próbálunk életre hívni, minél több gondolkodást hagyva a nézőtéren ülőknek, hogy egyénileg képezzék le magukban a látottakat és a hallottakat. Nagyon izgalmas utazás lesz. Most vagyunk a rendelkező próbák közepén, így többet most nem szabad elárulnom, legyen meglepetés. Bámulatos lélektani témákat fogunk boncolgatni.
A kékszakállú herceg vára története nem lányregény inkább párterápia, hogyan lehet ezt a brutális történetet újra és újra megélni ugyanazzal a férfival, aki a párod és gyermeked apja? Mennyire megterhelő?
Nagyon. Hogy ne legyen ebből otthon is veszekedés, fontos éppen olyan mértékkel kezelni, mint a fagylaltevést. Muszáj olyan síkon tartani az egészet, hogy 100%-ig ne tudjunk a mélyére jutni csak gondolatban.
Levente és én is olyan típusok vagyunk, hogy a húsunkig hatol a történet és ezt a próbák alatt muszáj féken tartani. Meg kell élni a pillanatokat, megérteni, hogy mi felé megy a dolog, de ha túl mélyre belemegyünk a próbák alatt, akkor abból nagy tragédia tud lenni. Vigyázni kell, mert ez egyetemes problémákat feszeget és ez még két idegen embernek is megterhelő, amennyiben olyan színész-énekesről van szó, akit egyáltalán érdekel az egész és nemcsak a hangja meg a légoszlopa fontos.
Ha két szenvedélyes ember találkozik, nagyon kemény dolgokat képes kihozni a másikból. Amikor Freiburgban próbáltuk ezt az operát néhány évvel ezelőtt, akkor nagyon erős, kemény súrlódások voltak mindenkivel, a rendezővel, karmesterrel, egymással – ez a történet felőröl sok szempontból mindenkit. Most is négyen próbáljuk, két zongorista, két énekes, de hála Istennek itt van már a rendezőnk, akinek van egy nagyon kedves, jó humorú attitűdje: feloldja a feszültséget amellett, hogy hihetetlen mélységeket kér. Van benne egy csodálatos kettősség, ami egy rendezőnek fantasztikus tulajdonsága, hogy nem generálja a feszültséget csak a darabon belül és szét tudja oszlatni a felhőket abban a pillanatban, ha civilben megszólal. Zalán civilben az előadás lelki koordinátorként működik.
Évek óta éneklitek a pároddal ezt az operát, mi tartja életben a színpadi szenvedélyt?
A művészeknek, zenészeknek, színészeknek a pandémia olyan szinten hozott egy vegetatív szörnyű létét, hogy most bármiben meg tudunk újulni. Szinte főnix madarakká válunk, mert boldog a lelkünk. Újra színpadon lehetünk, újra elővehetjük azokat a darabokat, amik a szenvedélyeink, amik a legcsodásabb emlékeket táplálják a múltból, amikor még lehetett énekelni. Ez olyan, mint amikor sokáig a víz alatt van az ember, majd végre a felszínre törhet és felsóhajt, hogy újra él. Nem lesz gond a színpadi szenvedéllyel, mert ez most robban bennünk, hiszen végre újra énekelhetünk.
Milyen volt megélni a pandémiát művészként és édesanyaként egyaránt?
A gyermekemmel lehettem, ami a legcsodásabb dolog, de rajta is éreztem, hogy hiányoznak a társai, a játék. Nyilván megpróbáltunk mindent megtenni, de nehéz volt, hogy nem mehet a barátnőihez, nincs óvodában, közösségben. Csodálatos óvodába jár, szerencsére a kényszerpihenő Ajnát kevéssé viselte meg, mert imád otthon lenni, de mégis érzékelhető volt kortárscsoport hiánya. Művészként nehéz volt ez az időszak, mert nagyon szeretem a szakmámat, szenvedélyesen szeretek énekelni. Imádom a próbafolyamatot ezek a kedvenc időszakaim, mert a zenésztársaimmal, a barátaimmal vagyok, és azt csinálom, amit szeretek. A bezártság nagyon megviselt bevallom, de túl vagyunk rajta remélhetőleg.
Mi volt, ami átlendítette a várakozás időszakán?
Szerencsére nagyon reménykedő típus vagyok, csak a legvégső pillanatban adom fel, amikor tudom, hogy már nincs tovább. Az első után is azt gondoltam, most újult erővel nekikezdünk.
Szerencsére türelmes vagyok, a türelmem és a reményem nem hagyott alább. Mindig volt egy-két vékony kis szál, amibe bele tudtam kapaszkodni, egy kis online koncert az operában. Illetve csináltuk ezeket a home videókat Leventével, https://youtu.be/MEViZRY6JSk ezek tartottak életben. Meg a gyermekem, mert neki van napi rutinja. És a kutyusom meg a három cicám, tulajdonképpen munkaterápiával oldottam meg a túlélést. A második pandémia elején sajnos elkaptam a vírust. Hét hétig beteg voltam, ott a túlélésen gondolkodtam. Édesanyám rengeteget segített, ott volt végig velünk, ő ápolt.
Nyáron van idő nyaralni vagy tele a naptár?
Teljesen tele a naptár és ez csodálatos. Az pedig egy külön áldás, hogy Pócsmegyeren próbálunk, és itt van ez az édes kicsi pócsmegyeri tó mellettünk, gyakorlatilag 16 méter és bele tudunk csobbanni a vízbe, ha van egy 20 perces, félórás szünet. A legjobb helyen vagyunk, de a klasszikus értelemben vett nyaralás nem lesz idén. Most, hogy újra kinyithattak a színházak, mindenki újra, nagy lendülettel elindult, csak kapkodjuk a fejünket. El tudom-e vállalni, vagy nem fér már bele az időmbe? Most a ló másik oldalára estünk, fáradtak vagyunk, miközben boldogok. Szerencsére sok logisztikát követel ez a nyár és, hogy mikor ki vigyázzon a kislányomra.
Ha már nyár, egy operaénekesnő nyáron ehet fagylaltot?
Persze mértékkel, vagyis ügyesen, pont úgy, mint a szénsavas italokkal.
Mik a tervek őszre?
Ha minden igaz megy tovább A kékszakállú herceg vára, meglátjuk hány helyen tudjuk előadni, a helyszínek és az időpontok a Coopera honlapján www.co-opera.hu biztosan megtalálhatók lesznek. Megy tovább a Bánk bán is. A Kékszakállú herceg vára nyáron még egy alkalommal lesz látható a Debreceni Ünnepi Játékokon augusztus 12-én.
Hogy kapcsolódtatok a Cooperához?
Ez a projekt Vadász Dániel ötletéből fejlődött ki, ez a brand, az ő tehetségét dicséri. Mi úgy kapcsolódtunk a Cooperába, hogy Leventének volt a Kékszakállú ötlete, meg a Bánk Bán tavaly, ami megtetszett Daninak. Én pedig az elejétől kezdve majdnem minden előadásban benne voltam.
A dolog eszmeisége, hogy a premiert követően utazik a produkció, városról városra, színházról színházra, így aki most véletlenül nem tud eljönni Szentendrére, még láthatja az előadást máshol.
Ősszel elindul az évad az Operaházban is, úgyhogy lesz dolgunk bőven.
Szerző: Sárosi Emőke