Ficza István, az Örkény Színház társulatának tagja novembertől Molnár Gusztávval váltva játszik a Füge Produkció Az örökség című előadásában, Schwechtje Mihály rendezésében. Vele készült beszélgetés a darab kapcsán.

Mi vonzott téged Az örökség című előadásban?

Szeretem megnézni a kollégáim előadásait, akkor is, ha máshol játszanak. Polgár Csabát a2019-es bemutatót követő előadások valamelyikében láttam. Elvarázsolt ez a darab, azt éreztem, hogy nagyon az én világom. Ezért is örültem, amikor Schwechtje Misi rám gondolt Guszti váltótársaként. Nemrég együtt dolgoztunk az Örkényben a Szex. Újra. El. című előadásban, így minden bizonnyal látta, hogy talán megvan a kellő érzékenységem ahhoz, hogy meg tudjam fogni Az örökségben szereplő figurákat. Kimondottan nagy ajándék, hogy ebben az előadásban benne lehetek. Gusztit több alkalommal láttam az egyetemen vizsgaelőadásokban, mindig is nagyon eredeti figurának tartottam. Ebben a darabban olyan színeket mutat meg, ami egyértelműen igazolja, hogy csodálatos színész.

Volt olyan momentuma az előadásnak, ami különösen megmaradt benned nézőként?

Az a kapcsolat mindenképpen, ami a testvérpár, azaz Péter és András között van. Az az intimitás, ahogy a két ember beszélget például a konyhai jelenetekben. Számomra ez a legemlékezetesebb. Nézőként azt éreztem, hogy én is ott vagyok abban a konyhában. Az a pillanat is nagyon maradandó, amikor az orvos, akit Csaba játszik, csak áll hangtalanul Jusztináék házában, az üres ágy mellett. Nagyon erős az a csend – számomra ott születik meg András doktor karaktere. Színészként előfordul ugyanis, hogy szinte vergődünk egy-egy jelenetben a próbák során, és néha egy tartásban, vagy egy nézésben sokkal több benne tud lenni, mint amikor feleslegesen „hangoskodik” az ember a színpadon. 

Négy szerepet játszol ebben a darabban: a Polgár Csaba által alakított András öccsét, Pétert, a polgármestert, a rendőrt, és egy roma apát. Mi segített abban, hogy rátalálj ezekre a karakterekre?

Én is felvidéki vagyok, mint Guszti, emiatt is érzem azokat az ízeket, amikkel ő rendelkezik, értem, mi a lényege a vidékiségnek, hozom magammal mátyusföldi palócként a tájszólást. Tudok mihez nyúlni abból, amit otthonról hoztam. Nemrégiben pedig sajnos az én családomban is történt haláleset, így ezt az érzést is meg kellett élnem a saját életemben is. Ez természetesen segítségemre volt a felkészülésben. Általában egy próbaidőszak alatt kialakul egy kép a fejemben a karakterről, akit játszom, vagy az életemben keresek hozzá hasonló figurát. A próbaidőszak, az improvizációk sorozata azonban itt most kimaradt – de ott voltakalapnak a Guszti által megformált karakterek. Magamban kellett felerősíteni azokat a tulajdonságokat, amiket az ő játékában láttam. Nem nekem kellett kitalálni, hanem megvolt a mihez képest, és azt kellett saját magamban megkeresni, és lefordítani az én nyelvemre. Beugrásnál ez kétségtelenül könnyebbség, de ugyanakkor van némi hiány is, hiszen neki mindig ott lesz a próbaidőszak, amihez visszanyúlhat. 

Hirtelen kell szerepeket váltani: az egyik jelenetben még a polgármestert, a következőben már a rendőrt alakítod. Könnyen megy neked a váltás?

Kifejezetten szeretem a hirtelen váltást. Az Örkényben futó A lélek legszebb éjszakájában egy jeleneten belül játszom egy ezredest, aki kihallgat egy gyilkos fiút – de az utóbbit is. Az egyik mondatban az egyik vagyok, a következőben a másik. Színészként izgalmasnak tartom ezeket a kissé skizoid dolgokat. 

Szerinted mi a feladata egy színházi előadásnak, amely az emberkereskedelem témakörével foglalkozik?

Számomra nem volt ismeretlen, hogy az emberkereskedelem sajnos létező jelenség. Az ismeretségi körömben egy távolabbi ismerősről kiderült, hogy egy olyan társaság tagja, amely azzal foglalkozott, hogy örökbe adjon roma gyerekeket Olaszországba. Véleményem szerint fontos, hogy a színház, egy előadás reflektáljon a valóságra, és rávilágítson a valódi történésekre. A darab fontos kérdéseket tesz fel: hogyan jár jobban a gyerek? Erkölcsileg mi a helyes döntés? Természetesen nem a mi feladatunk választ adni ezekre a kérdésekre.

Hogy érzed magad a Jurányiban? Mennyire ismerős neked a független színházi szféra?

Jól érzem magam itt. Már játszottam a Jurányiban, mégpedig a Kaputt című előadásban. A terep és a működés sem ismeretlen számomra. Az elmúlt években az Átrium két előadásában is benne voltam, ezek a Vaknyugat és az Igenis, miniszterelnök úrvoltak. A Játékszínben egymeseelőadásban szerepeltem, és a Színház- és Filmművészeti egyetem rendező szakos hallgatói is hívtak vizsgaelőadásokba, miután megcsináltuk a Secondhand-et az Örkényben.Kifejezetten szeretem, amikor kitekinthetek az anyaszínházamból, és így lehetőséget kapokarra, hogy máshol, más szerepekben mutassam meg magam.

Szerző: Bordás Katinka

Előadásfotók: Gulyás Dóra

AZ ÖRÖKSÉG:

2023. február 1., március 20. 19.00, Jurányi Ház

INFÓ, JEGYEK: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/az-orokseg