Tavasszal, online streamelve már bizonyított a Radnóti Színház Don Carlosa, ősztől végre a színpadon is láthatjuk az eddig kiváló kritikákat kapott előadást a Színházi Kritikusok Céhe tagjai által idén a legígéretesebb pályakezdőnek választott Nagy Péter István rendezésében. A filmes eszközök innovatív beépítése, a színpad minden elemének kreatív felhasználása, és a fényhasználat, a látvány ízléses kidolgozottsága egy olyan, szépen átgondolt koncepció mentén valósulhatott meg, melynek egy igazán formabontó előadás lett a gyümölcse.
Az alábbi videóban pedig, maga a rendező és a díszlettervező mesél a darab látványvilágáról:
Tavasszal mindössze két alkalommal láthattuk streamelve a Don Carlost, amely egyszerre szerelemmel és intrikával átitatott történet, családi tragédia és politikai dráma. A kritika magasztalta: „hatalmas előadás a Radnótié”, „nagyszerű fiatal színészek”, „az évad egyik legfontosabb előadása”, „ez a történet kortalan, minden generáció, minden évszázad, minden társadalom számára fontos és aktuális kérdéseket vet fel”, „átgondolt, letisztult, emellett nagyon friss és csontig hatolóan fájdalmas, a mai életünkre, mindennapjainkra is intelligensen rezonáló előadás a Don Carlos.”
A Don Carlosban a kreatív filmes megoldások és a színház fúziója új dimenziókat képes megmutatni: a közeli, sokszor zaklatott kamerahasználatnak hála, nem csupán közelebb kerülnek a szereplők a színpad elé engedett áttetsző vásznon, hanem szinte tapinthatóvá válik a királyi udvar fojtogató atmoszférája. A kamera a közönség soraiból láthatatlan szobákba, szűk folyosókra és zugokba enged intim bepillantást, a filmes közeli és a színpadi totál kettőse pedig egyedi ízt képes adni minden alkalommal a jeleneteknek, melyet a remek érzékkel megalkotott zenei kulissza még inkább felerősít.
A filmes eszközök használata mellett a díszlet is figyelemreméltó. A színpadot keretező üvegfalak – a fényekkel való impresszív játéknak köszönhetően – egyszer tükörként működve zárják a szereplőket csillogó terembe vagy rideg cellába, máskor pedig átengedik a nézőt intrikától, konspirációtól nyüzsgő folyósókhoz, mindezek alatt pedig a nézőé lehet az az izgalom is, hogy maga fedezheti fel a Devich Botond munkáját dicsérő játékos színpad működését.
Nagy Péter István Don Carlosának lehengerlő látványvilága nem kizárólag közvetített formában működik kiválóan, hanem – értelmet adva minden vizuális megoldásnak – friss, átgondolt és merész szemléletmódjával a színház falain belül is érvényességet követel magának. A nagyközönség pedig végre élőben, teljes pompájában élvezheti a darabot a Radnóti Színházban.
Történelmi kulisszák között, 1568-ban játszódik Schiller nagy klasszikusa, amelyben II. Fülöp spanyol király az inkvizícióra támaszkodva próbálja összetartani a világ legnagyobb keresztény birodalmát. „A Don Carlos alapproblémája, hogy a kor, a történelmi szituáció, a világ fennálló rendje, konkrétabban az autokratikus birodalmi érdek, rendkívül erősen korlátozza az ember autonómiáját: gondolkodását, döntéseit, cselekvési szabadságát” – mondja a rendező. „A Don Carlosban szinte mindenki az ember ellen támadt állam ketrecének foglya. Mindenki tágabb teret szeretne, mindenki ki akar törni. A menekülési vágyat legélesebben a fiatalok artikulálják – mint a felvilágosodás nagy álmát a szabadság, egyenlőség, testvériség birodalmáról. A Don Carlos a legfelszabadítóbb és legfájdalmasabb mű ennek az álomnak a nagyságáról és lehetetlenségéről” – mondja a frissen díjazott Nagy Péter István.
A főbb szerepekben: László Zsolt, Mészáros Blanka, Nagy Márk, Baki Dániel, Sodró Eliza, Rusznák András, Pál András
http://radnotiszinhaz.hu/repertoar/don-carlos/
Fotó: Dömölky Dániel