A Liza Minelli főszereplésével készült Kabaré című musicalfilm 1973-ban a Keresztapát legyőzve elvitte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, emellett forradalmasította a műfajt a filmvásznon és a színpadon is.
Rendezője és koreográfusa, Bob Fosse nevéhez olyan, világszerte ismert Broadway-klasszikusok fűződnek, mint a Sweet Charity vagy a Chicago.
Nem túlzás azt állítani, hogy a sztepptáncosként induló, kora Fred Astairévé válni akaró, a gyertyát mindkét végén égető Fosse nélkül a musical mint műfaj, de a Broadway sem lenne az, ami. Ő pedig felesége, múzsája, alkotótársa, a Broadway-legenda Gwen Verdon nélkül nem.
“Nagyjából e két alaptézisből indul ki az FX amerikai kábelcsatorna gyártásában még tavaly készült Fosse/Verdon című nyolcrészes minisorozat, amelyet óriási sikerrel sugároztak az Egyesült Államokban, több Emmy-díjat kapott, idén januárban pedig Golden Globe-ot is. Hazánkban márciusban kezdte vetíteni az HBO, illetve most már teljes terjedelmében elérhető a csatorna streaming platformján, az HBO Go-n is” – számolt be a Magyar Hírlap.
Ha szeretnénk elmerülni a színház varázsában – különösen egy olyan korban, a hetvenes-nyolcvanas években -, betekinteni a Broadway kulisszái mögé, illetve megismerni két különleges művész életét, akkor érdemes belenéznünk a sorozatba.
Bár mindkettejüket jelölték idén Golden Globe-díjra az alakításukért, végül csak a Gwen Verdont megformáló Michelle Williams vehette át a legjobb minisorozat színésznőjének járó Arany Glóbuszt – miközben Sam Rockwell is brillíroz a maximalista, közben elképesztően önbizalomhiányos rendező-koreográfus szerepében.
“A Fosse/Verdon a lineáris történetmesélést elhagyva, időben ide-oda ugrálva meséli el ennek a két embernek a történetét, hol az egyikre fektetve a hangsúlyt, hol a másikra, de javarészt ügyelve arra, hogy egyenlő partnerként kezelje őket.
Az alkotók ennek a két előadóművésznek a házasságát és házasságuk utáni, közös, illetve minduntalan egymásba gyűrűző életük históriáját a premierek, forgatások gócpontjainak mentén mutatja be,
folyamatos kontrasztot, illetve kapcsolódási pontot teremtve a jelen és múlt között. Ez a módszer kifejezetten érdekfeszítővé, mi több, frissebbé avatta a végeredményt, hiszen ezzel is sikerült kivédenie, hogy egy szimpla, mozgókép formájú wikipédia-szócikk váljék belőle” – írta a Puliwood filmkritikája.
Forrás: Színház Online, Magyar Hírlap, www.puliwood.hu