Juli és Eszter is a szakma képviselői miatt választotta három éve az SZFE-t. A tanáraik ugyanazok, de mindketten külföldről kapnak majd diplomát: a salzburgi Mozarteum, és a ludwigsburgi előadóművészeti egyetem fogadta be őket a Freeszfe Egyesület keretein belül. Az Euronews kérdezte a két Freeszfe hallgatót.
“A kiszakadás egy közös lelki folyamat volt, rengeteg lépcsővel” – emlékezett vissza Juli, de a döntéseket együtt hozták. “Mindent megbeszéltünk, és mindent együtt döntöttünk el. Rengeteg vita volt benne, személyes sértődés is, nehéz helyzetek, egszisztenciák, művészi kérdések. De a legjobb döntést próbáltuk meghozni, együtt.”
„Ami például engem nagyon hajt, az a párbeszédnek a műfaja, ami itt elindult, köztünk. Hogy az ember nemcsak úgy beül egy rendszerbe, hanem felülvizsgálja.”
Jelenleg is merülnek fel problémák az egyesületi életben, de mindig megpróbálják együtt megbeszélni, ettől a mentalitástól pedig sokat változott a hierarchia a tanárok és a diákok között – tette hozzá – ezt tartja európai mentalitásnak. (…)
Hitvallása szerint a FreeSZFE egyesület célja, egy olyan autonóm alkotóműhely létrehozása, amely méltó a Színház-és Filmművészeti Egyetem 155 éves hagyományaihoz. Hosszú távra terveznek, új tanulókat és oktatókat is felvennének, és otthont szeretnénk találni, amely alkalmas az alkotásra. Hogy végül otthagyták az SZFE-t, az inkább egy közös demonstráció volt, mintsem egyéni döntés: “úgy gondoljuk, hogy nem akarjuk ezt a jogfosztott helyzetet támogatni” – mondta Juli.
Ugyanakkor nem tudják hibáztatni azokat az ismerőseiket, barátaikat sem, akik az átalakulás után jelentkeztek az színműre. “Tud fájni, ha valaki beáll emögé a működés mögé, de közben pedig meg is lehet érteni, mert egy fiatal ember, aki színházat akar tanulni és nem pincékben szeretne 0 forintból előadásokat rendezni” – vélekedett Juli.
Mivel Magyarországon egy szűk réteg képviseli a színházi, illetve a filmes szakmát, számítanak is rá, hogy később kollégák lesznek azokkal, akik úgy döntöttek, maradnak, vagy eleve a jelenlegi SZFE-re jelentkeznek.
„Azok az osztályok, akiket utánunk vesznek föl, ők egy teljesen más rendszerben tanulnak. És tök fontos lenne, hogy ne őrizzük meg azt a fajta kettéosztottságot, ami most a szakmában van, hiszen rájuk nem haragszom, semmi bajunk nincs egymással, csak azért mert különböző emberektől tanultunk.”
-mondja Zrínyifalvi Eszter dramaturg szakos hallgató.
Úgy érzik, éveket öregedtek az egyetemfoglalás óta: folyamatosan észnél kellett lenniük, mert rendszeresen nyilatkozniuk kellett és hirtelen felelősek lettek magukért és a többiekért is.