gate_Bannergate_Banner
Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. június 23., vasárnap
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    „Független alkotóként néha azt érzed, hogy egyedül küzdesz az elemekkel” – Interjú Fodor Fannival és Török Tímeával

    2022. december 24., szombat 06:08

    Fodor Fanni és Török Tímea, azaz a Paralel Alkotócsoport december 18-án mutatja be Otthon című Staféta nyertes közösségi színházi előadását a MU Színházban. Az alkotókkal készített interjút Bordás Katinka a Jurányi Latte sorozat részeként.

    Kik alkotják a Paralel Alkotócsoportot, és mivel foglalkozik a formáció?

    Fodor Fanni: Mi ketten alkotjuk a Paralel Alkotócsoportot. Együtt végeztünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán 2017-ben, ott kezdtünk el közösen dolgozni. Az egyetem utáni években is megmaradt a vágy, hogy együtt alkothassunk, és egy közös projekt kapcsán született meg a Paralel Alkotócsoport gondolata, amit 2018-ban hoztunk létre.

    Fotó: Dömölky Dániel

    Honnan jön az érdeklődés a közösségi színház iránt, ami a profilotok?

    Török Tímea: Igen, mostanra ez lett a fő irány. Ezzel a műfajjal is a drámainstruktor szakon ismerkedtünk meg. Amikor elkezdtünk erre fókuszálni, talán kevesebb közösségi színházi előadás készült Magyarországon, és azt éreztük, hogy a felnőtteknek egy izgalmas lehetőség, egy olyan élmény, amit jó adni. Nem utolsó sorban színházilag is értékes műfajnak tartjuk. 

    Fodor Fanni: Korosztályilag és háttér szempontjából is vegyes csoporttal tudunk dolgozni egy-egy közösségi színházi előadásban, illetve olyanokkal, akiknek nincsen szoros kapcsolata a színházzal vagy a művészetekkel, de egy téma kapcsán összegyűlnek, közösen alkotnak, ami mindig más és izgalmas. 

    Mi volt az inspirációs forrása az Otthon-nak?

    Török Tímea: Az egyik forrása az az élmény volt, hogy a Covid járványban mindenki bezárult az otthonába, és hirtelen fontos lett, hogy ki, hogy, kivel lakik, kit enged be, mi látszik a zoomon mögötte a home officeban, hogy hányféle funkciót kell betöltenie egy otthonnak.

    Fodor Fanni: Teljesen átértékelődött, új jelentéseket kapott az, hogy mit gondolunk az otthonunkról. Kénytelenek lettünk foglalkozni azzal, milyen a hely, ahol élünk. Természetesen ez a folyamat megtörtént bennünk is, szóval személyes indíttatása is van a projektnek. 

    Török Tímea: A biztonság, ami az otthonhoz erősen kapcsolódó fogalom, még erősebben rátapadt a járványban. Kiürültek a közösségi terek, évekig nem ültünk le egymás mellé maszk nélkül számunkra idegen emberekkel. A másik inspirációs forrásunk egy könyv volt: Bill Bryson Otthon – A magánélet rövid története. Az alapgondolata, amihez mi a leginkább kapcsolódni tudunk, hogy a világtörténelem legnagyobb része otthonokban zajlik. Ez egy hagyományosan nem gyakran tárgyalt rész, de elmesélhető úgy is a világtörténelem, hogy azzal foglalkozunk, hogy az emberek mit csinálnak az otthonaikban. Ez szerintem a közösségi színház gondolatához is kötődik. 

    Kiket hívtatok be a projektbe?

    Fodor Fanni: Elsőként nyílt felhívást tettünk közzé. Emellett fontosnak tartottunk megkeresni szervezeteket, közösségi csoportokat, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak ehhez a témához, legyen szó lakhatással foglalkozó szervezetekről, olyan csoportokról, akik lakásrendezéssel, co-housinggal foglalkoznak, vagy albérletes közösségekről. Mindez nem azt a célt szolgálta, hogy őket, mint szakértőket bevonjuk, hanem hogy minél több irányba eljusson a felhívásunk. Mert egyébként a közösségi színházi projekt kihívása például, hogy a színház irányából közelítünk, innen érkezünk, tehát olyanokat érünk el, akiknek a színházhoz van kapcsolatuk.

    Hogyan zajlik a próbafolyamat?

    Török Tímea: Ez egy 15 alkalmas folyamat, hetente találkozunk a résztvevőkkel és különböző felajánlásokat teszünk, amik mentén lehet gondolkodni a témának egy-egy oldaláról. Olyan formai felajánlást is teszünk, amiben ezt a gondolkodást közösé lehet tenni. Természetesen az elején fontos, hogy a csoport kialakuljon, megismerjék egymást a résztvevők, bizalmi légkör alakuljon ki. A cél, hogy a saját történeteiket meg tudják osztani egymással, így járjuk körbe a témákat és a formákat, egyre inkább átadva nekik az irányítást, ahogy egyre biztosabban mozognak a színházi térben. Most tartunk ott, hogy újrarendezzük, amiket eddig csináltunk, és az előadásra fókuszálunk. 

    Fodor Fanni: Amit még fontos megjegyezni a közösségi színház kapcsán, hogy itt nincs egy előzetes, konkrét kép, hogy mi lesz a végeredmény. Nekünk vannak gondolataink a témáról, és arról, hogy milyen irányokat szeretnénk feltárni, de mindig az adott csoporttól függ, hogy mivel tölti fel az általunk megadott keretet, hiszen az ő történeteik és gondolataik kerülnek be. Mindig nagyon speciális egy projekt attól, hogy kik vesznek benne részt, őket mi érdekli, nekik mi a kapcsolódásuk a témához. Ezek folyamatalapú produkciók, ahol a legfontosabb, hogy a résztvevők mit tesznek bele. A bemutató előtti időszak, amikor a produkciót színpadra állítjuk, összegzése annak, ami a folyamat alatt előjött. 

    Török Tímea: Azt még fontos elmondani, hogy közreműködő konzulenseket vontunk be: Pass Andreát dramaturgként és Ébner Alettát látványtervezőként. Ők is tartottak foglalkozásokat. 

    Szerintetek milyen egy jó közösségi színházi előadás?

    Török Tímea: Őszinte. Élvezik a résztvevők, és ez látszik. 

    Fodor Fanni: Egyszerre szól róluk, de rólunk, mindannyiunkról is. Az egyéni történetek kiadnak egy közös történetet, amihez mindenki tud kapcsolódni. Sokszínű és egyedi. 

    Kiknek ajánlanátok az Otthon előadást?

    Fodor Fanni: Ajánlanám olyannak, aki valamilyen módon már gondolkodott azon, hogy milyen otthon lenni a világban, az országban, vagy magában az otthonában, esetleg jelenleg otthonkeresési kérdéssel foglalkozik. Aki szereti az egyszeri lehetőségeket, mert ugyan szeretnénk még játszani, de egy ilyen típusú előadásnál tényleg minden alkalom egyedi. Tudjuk, hogy a színház mindig egyszeri és megismételhetetlen, de a civilekkel készülő előadások ilyen szempontból még speciálisabbak. 

    Török Tímea: Annak, aki szeret rácsodálkozni arra, hogy kiben mi van. Egy ismerősöm mondta, hogy az a jó ezekben az előadásokban, hogy amikor ülsz a buszon, villamoson, gondolsz a veled szemben ülőről valamit, de nem fogsz róla soha semmit megtudni, azonban egy ilyen előadás során megélheted azt, hogy milyen lenne, ha megkérdeznéd tőle, hogy kicsoda. A megismerkedés élménye miatt ajánlom.

    Hogyan segítette a munkátokat a Staféta pályázat?

    Fodor Fanni: Azzal, hogy egyáltalán meg tud valósulni ez a projekt.  A Staféta kísérletező projekteknek ad teret, van lehetőség ötleteket kipróbálni, megvalósítani. 

    Török Tímea: Ez egy olyan kör, ahova jó bekerülni. Jót tesz a műfajnak, hogy besorolódik egy ilyen elit klubba, bár nem ez a legfőbb közege, de szerintem izgalmas lehetőség, hogy bekerülhetett egy ilyen koncepció. A mi szempontunkból pedig azért hasznos, mert független alkotóként néha azt érzed, hogy egyedül küzdesz az elemekkel. A Staféta ad egy valahová tartozás érzést, hátteret, elvont értelemben is, de olyan konkrét dolgokban is, mint pénz, terem, vagy ez az interjú. 

    Szerző: Bordás Katinka
    Fotó: Dömölky Dániel

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram