Magyarországról nézve az osztrák főváros független szervezeteket és előadó-művészeket finanszírozó támogatási rendszere maga a Kánaán. Erdődi Katalin két éven át volt a támogatásokat javasló szakmai kuratórium tagja, vele beszélgetett tartalmi partnerünk, az Art Is Business alapelvekről, a város és a művészek elvárásairól, sőt a kurátor lelkéről is.

2019-ben és 2020-ban tagja volt a Kuratorium für Theater, Tanz & Performance elnevezésű, háromtagú testületnek, amelyet Bécs város önkormányzata hozott létre a helyi független szervezetek projekt- és működési támogatására. Hogy került be a kuratóriumba magyar szakemberként?

Valóban én voltam az első nem német anyanyelvű kurátor a testületben; a többiek mind német nyelvterületről érkeztek, de nem csak Ausztriából. A bécsi önkormányzat előadó-művészeti területtel foglalkozó osztálya állítja össze a csapatot, figyelembe véve az aktuális tagok javaslatait is. A felkérésem hátterében az állt, hogy 2013-ban a kortárs előadó-művészettel foglalkozó brut Wien kurátora és az Imagetanz fesztivál művészeti vezetője lettem, azóta Bécsben élek és dolgozom. Intézményi pozícióban kezdtem, ami más helyzet, mint ha szabadúszó kurátor lettem volna: rögtön bekerültem a helyi szakmai körforgásba. Amikor felkért a városháza, a grazi steirischer herbst fesztivál kurátoraként dolgoztam. A zsűriben általában többségben vannak a szakírók vagy a dramaturgok, de produkciós területről is jönnek tagok. Akik nem egyszerre cserélődnek: fontos a kontinuitás a régi és az új csapat között. Az egyes tagok „szakterületére” is odafigyelnek: én a tánc, a koreográfia és a performansz felől érkeztem. A felkérés megtisztelő, ám nem mond rá mindenki igent; erre a két évre minden más bécsi munkámat le kellett mondanom, hiszen nem állhatott fenn összeférhetetlenség.

Ebből máris kiderül, hogy Bécsben független kurátornak lenni teljes munkaidős elfoglaltság. Mit csinál a kurátor, mik a feladatai?

Az önkormányzatnak dolgozunk, de tőle függetlenül működünk: a Theaterverein Wien nevű egyesület szerződött velünk. A javadalmazásunk biztosította a kijelölt időszakban a megélhetést, „cserébe” a független terület minden Bécsben dolgozó alkotójának minden előadásán legalább egy kurátornak ott kellett lennie. Az általunk támogatásra ajánlott projekteket – mert mi csak javaslatot teszünk, nem döntünk – pedig mindannyiunknak látnia kellett. Ez nem csak előadások megnézését jelentette, hanem a kisebb előadó-művészeti szervezetek és független kezdeményezések munkájának követését is. A projektalapú támogatások mellett az egy- vagy kétéves működési támogatásra benyújtott pályázatokat is ez a zsűri bírálta el.

Hány pályázatról, vagyis mekkora munkáról beszélünk?

Egy körben százötven-kétszáz pályázat érkezett az évi két beadási határidőre. Amikor a zsűri tagjaként dolgozik az ember, garantáltan ő ismeri legjobban a független területet, mivel senki nem néz annyi előadást, mint a kurátorok. Én átlagosan heti három-öt előadást láttam ez idő alatt, de a személyes rekordom a nyolc volt egy héten belül. A pandémia ezeket a számokat visszavetette, így jutott időnk a belső működés reformjára. Kétfordulóssá tettük a pályázást: a pályázatok elolvasása után készítettünk egy shortlistet, és csak a listán szereplőkkel találkoztunk személyesen. Korábban igény szerint bármelyik jelentkező kérhetett találkozót a kuratóriumtól – ezt változtattuk meg. Egyfelől nem akartuk kecsegtetni azt, aki esélytelenül pályázott, másfelől sok művész, akitől szívesen kérdeztünk volna, nem kért találkozót. A meghívásos rendszer kiküszöbölte a lobbizást, illetve előzetesen megosztottuk a kérdéseinket a pályázókkal, ami szakmaibb dialógust tett lehetővé. A beszélgetések a tartalmi kérdések és a művészeti koncepció mellett a költségvetésről, a produkciós folyamatról szóltak. A pályázatok elolvasása, az alkotói munka, az előadások figyelemmel követése, a személyes beszélgetés együtt szakmai döntést készített elő.

2025. január elsejétől új igazgatója van a Trafónak: Erdődi Katalin úgy kívánja új alapokra helyezni az intézményi működést, hogy közben megőrzi és tiszteletben tartja mindazt, amit ez a nemzetközi szinten is egyedülálló befogadóhely elért. Külföldi inspirációkról, transzdiszciplináris programszervezésről, rurális művészeti kapcsolódásokról és a nézőbe vetett bizalomról is beszélgetett vele Jászay Tamás.A videó itt érhető el jelképes támogatásért cserébe.