„A sparhertban azért ég a tűz. A konyhaasztal felborult, csirkecsontok szanaszéjjel. Nincs kutya a csonthoz. Combom a plédhez ragadt, belülről fázom, nyílt seb vagyok, büdös vagyok, csatornaszagú, szét vagyok, vigy el, Uram, olyan magányba is, ahová magamtól sose merészkedtem volna.” Nem túlzás azt állítani, hogy Esterházy óta másképp olvasunk, másképp tekintünk a nyelvre. Az idézet Fuharosok című regényéből való, melynek elbeszélője egy kamaszlány, Zsófi, ő mesél nekünk nővé éréséről, felnőtté válásáról.

Arról, hogyan ismerte meg ugyanazon a napon a szerelmet és az erőszakot is, és sejtett meg valamit általa a világ kegyetlen működéséről, amikor az anyja „eladta” az egyik fuharosnak. Ők azok, akik a történetben – a hatalom megtestesítőiként – időről időre meglátogatják a házukat, dorbézolnak, rombolnak, züllesztenek, kényük-kedvük szerint bánnak az udvarházzal és az ott élőkkel, majd az éj leszálltakor távoznak. 

Vajda Gergely a balladisztikus elbeszélés nyomán írta mono-koncert-operáját, amelyet október 21-énláthat a közönség a Müpában az UMZE Kamaraegyüttes és a Forte Társulat előadásában.

A 2020 márciusában hangversenyen bemutatott mono-koncert-opera valóban sajátos műfaji kereteket jelölt ki önmagának, drámai-színpadi karaktere balladákra jellemző módon rajzolódott ki. A világhírű brit zeneszerző, George Benjamin és Vajda egyfelvonásosai között épp ez a balladai elbeszélésmód alakít ki természetes kapcsolódást.

Előbbi szerző A hamelni patkányfogó címen ismert mese alapján írt műve ugyanis szintén balladaszerűen meséli el a drámai történéseket. Benjamin operájában egy szoprán és egy mezzoszoprán több szerepet játszva jeleníti meg az ismert, 1200-as évekből származó, a gyermekeket elragadó halál metaforájaként is felfogható példázatot, míg Vajda operájában egyetlen szereplő, Molnár Anna – igaz, három alakban megjelenve – énekli végig az Esterházy által életre keltett gyereklány megbecstelenítésének történetét.

De mire kellenek a labdák és a talicskák? Erről is olvashatnak a kultúra.hu oldalán megjelent páros interjúban, amelyben Vajda Gergely és Molnár Anna válaszol.

Esterházy szövege – Balassa Péter olvasatában – „nagyregény strofikus zsugorításban”. A kérdésre, miért alkalmas opera-alapanyagnak, Vajda Gergely elmondta: „Ahogy mondják: közepes könyvből egyszerűbb filmet csinálni. Ez operára épp’ úgy igaz, hiszen egy kevésbé kiemelkedő szöveget az ember szabadabban kezel, nem kell aggódnia, hogy rátelepszik a zenére. Ebben az értelemben Esterházy szövege komoly kihívást jelentett, hiszen önmagában is tökéletesen működik. Egészen óvatosan kellett hozzáfognom, apránként „befecskendezni” a zenét oda, ahová a szöveg engedte. Arra törekedtem, hogy a zenei elképzelés se szenvedjen kárt, és a szöveg működési mechanizmusa se sérüljön. A szövegben rejlő dráma viszont elengedhetetlen. Nem tudok olyan operát, de még kantátát sem írni, ami nem jut el valahonnan valahová.”

 A Fuharosokban Zsófi meséli el a saját történetét, újraéli a vele történt drámai eseményeket, de a valós konfliktusokon már túl vagyunk. Arról szólva, színészileg ez kihívást jelent-e. Molnár Anna mesélt a Kultúra.hu-nak: „Legfőbb kihívás, hogy egyszerre több alakot személyesítek meg a színpadon. Zsófiként mesélek, de egy-egy szituációban magamra öltöm az Anya, a fuharos, a Lovag vagy olykor a – meg nem nevezett – nővérek szerepét. Az elmesélés dramaturgiája – amit említettél – valamelyest távolságot teremt a történet és a figura között. Horváth Csaba rendezése is ezt erősíti. Egyedüli énekesként, amolyan narrátorként vagyok jelen a színpadon a Forte Társulat négy színészével, akik – jelenetenként váltakozva – a történet különböző szereplőit testesítik meg. Néha ez összecseng az általam énekelt karakterrel, máskor árnyalja az elhangzottakat.”

Közreműködik: Esther-Elisabeth Rispens, Károlyi Katalin, Molnár Anna – ének, UMZE Kamaraegyüttes, Forte Társulat
A társulat tagjai: Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Pallag Márton, Widder Kristóf
Vezényel: Vajda Gergely
Díszlet: Kalászi Zoltán, Kiss-Benedek Kristóf
Jelmez: Benedek Mari
A rendező munkatársa: Garádi Gréta
Koreográfus, rendező: Horváth Csaba

fotó: Hrotkó Bálint / BMC