Juhász Anna nagy sikerű beszélgetős műsora, a Pura Poesia tavaly a Nők Lapja felületeire költözött. Az irodalmi vlogban elhangzó izgalmas történeteket immár az olvasók is élvezhetik, ezúttal a Fullajtár Andreával való tavaly májusi beszélgetés rövidített változatát közölték.

A kérdésre, melyik volt az első könyv, amire emlékszik, ami egyfajta beavatódást jelentett az irodalom világába, a Katona színésznője elmondta:
„Amikor a nagyszüleimhez mentem még kicsi, olvasni nem tudó gyerekként, mindig elvarázsoltak a szép, régi könyvek, az illatuk, a bennük lévő metszetek, a papír fogása. Természetes volt, hogy könyvek vettek körül. Aztán a suliban mindig csodálatos magyartanáraim voltak, szívtam magamba az irodalmat.”

Arról szólva, milyen élményei vannak a versekkel, kifejtette:
„Amikor bejöttek a kazettás magnók, rendszeresen csináltam a következőt: éjszaka csak komolyzene ment a Bartók Rádióban, akkor már nem olvastak híreket, úgyhogy vágás nélkül mentek le teljes zeneművek – én pedig felvettem ezeket, és az általam felolvasott és rögzített versek közé kevertem a zenét. Így osztottam fel verszene ritmusra a kazettáimat. Akkoriban rengeteg költőtől olvastam így fel. Mindig apámnak és a nagyszüleimnek mutattam meg, hogy szerintük jó-e. Nálam gyorsan kialakult, hogy amikor magamban akartam lenni, vagy valami bajom volt, akkor mindig megtaláltam, mi az a vers, novella vagy regény, amely a szívemhez közel áll. A befelé fordulásomat jól mutatja, hogy az első szerelmem nem egy hús-vér alak volt, hanem Miskin herceg. (Nevet.)”

Fullajtár Andrea azt is felidézte, mikor érezte magát először otthon a színpadon:
„Ami most elsőre eszembe jut, hogy Shakespeare Macbethjét próbálom, Zsámbéki Gáborral pedig arról beszélgetünk, hogy Jászai Mari naplójából kellene csinálni valamit, és egyszer csak szembesülök azzal, hogy Jászai Mari a pályája legelején is játszotta Lady Macbethet, a harmincas évei végén is, aztán több mint hatvanévesen is. Érdekes volt látni a naplóban, mennyire más dolgot emel ki egy színésznő huszonévesen egy szerepből, mint az élete derekán, amikor már egy csomó minden mögötte van. Más aspektusai fontosak a szerepnek. Én akkor harmincháromharmincnégy voltam, és elgondolkoztam, hogy nekem mi fontos a szerepből, és nagyon hasonló volt, mint amit Jászai leírt.”

Az egyik többszörös díjnyertes előadásuk, a Térey János regényéből készült Káli holtak is közel áll a szívéhez: „A szakmánkról szól, nagyon szellemesen. Ebben az előadásban az összes színész egyszerre beszél saját magáról, a szakmájáról és azokról a mindennapokról, amikben élünk. A másik fontos előadásom az Isten, haza, család, amiről szintén nem azt mondanám, hogy egy az egyben én vagyok, de van a végén egy monológ, ami arról szól, hogy van-e a családjainkban visszafelé megbocsátás. Volt-e olyan, hogy valakinek leesett, hogy nem adja tovább a gyerekének a haragot, a régóta hordozott családi átkokat vagy sérelmeket. Az egész előadásnak van egy üzenete, ami hihetetlenül fontos ma. Minden este, amikor játsszuk, azt lehet érezni a nézőkön, hogy a végén azt viszik magukkal haza, hogy nem szabad generációról generációra átörökíteni ugyanazokat a fájdalmakat és sérelmeket, hanem egész egyszerűen meg kell szakítani valahol ezt a kört. Én ezt imádom” – mesélte Fullajtár Andrea.