Fülöp Péter, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, az Emberi Erőforrások Minisztériuma művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára írt Vidnyánszky Attiláról az Origon.

„(…) Pályája kezdetén, a tehetséges fiatal rendező nem a számos nemzetközileg jegyzett színház meghívását választotta, nem a gyors sikereket ígérő karrierre fókuszált, hanem összegyűjtötte maga köré mindazokat, akik fontosak voltak számára és látott bennük fantáziát, s Beregszászon, materiális értelemben szinte a semmiből alapított társulatot. alószínűleg senki más nem döntött volna így, de Attilának dolga volt: önmagával, társulatával, a magyar létért érzett felelősségtudatával.” – idézte fel Fülöp Péter.

„Miután kineveztek gazdasági igazgatóvá, kérésemre készséggel fogadott, s olyan végtelenül emberi, segítőkész, támogató figyelmet bevallom, nem sokszor tapasztaltam, mint amit tőle kaptam. Beszélgetésünk végére számos tanáccsal, ajánlással látott el, s mire visszaértem a színházba, nyoma sem volt rajtam az új kihívásokat mindenkor jellemző enyhe kezdeti izgalomnak. Egyetlen találkozással elérte, hogy úgy érezzem: biztonságban vagyok, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a Csiky gazdasági igazgatójaként működöm. Ilyen empátiára, elfogadásra csak a legnagyobb, emberséggel is (!) rendelkező alkotók képesek. Ahogyan egyre több szakmai eseményen, Magyar Teátrumi Társaság-beli ülésen vettem részt, kikristályosodott szakmai és emberi nagysága, a közös ügyért mindig, minden áron tenni akaró és tudó színházművész egyénisége. Nem véletlenül – magyarországi színházcsinálók közül egyedülálló módon – kapta meg a Puskin-érmet és Mejerhold-díj elismerést, hogy a hazai számtalan díjat, élén a Kossuth-díjjal ne is említsük. Láttam, ahogyan megújítja a Nemzeti Színházat, bekapcsolja az itthoni színházi életet a nemzetközi vérkeringésbe, fesztivált alapít, és a világ legjobb rendezőit hozza Magyarországra, mert neki igent mondanak. Lenyűgöző, mi mindent vitt végbe a Nemzetiben! Természetes, hogy néhány pályatárs irigységéből fakadóan támadások érik. De hogy a sajtó egy része minden alapot nélkülöző módon démonizálja a személyét?… Mindez azoknak a lassan történelmivé váló felelőssége, akik a színházról vallott esztétikájukat egyedül üdvözítő útnak, felépített szakmai nimbuszukat örökérvényűnek, a színházi közéletben betöltött pozícióikat privilégiumnak tekintik” – fejtette ki Fülöp Péter.

„Értem én, persze, hogy a zsenitől mindig félnek, akik nem azok. De talán érdemes lenne elgondolkodni arról, hogy az általa megajánlott útnak – úgy a színpadon, mint a színházi közéletben, vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán – nem célja, hogy eltörölje a hazai színházi hagyományokat. Ellenben feltett szándéka, hogy megújítsa azt. Valljuk be: ráfér” – tette hozzá.

A teljes írást ITT olvashatja.