Mi ért költözöl pont most Magyarországra? Többen is ezt kérdezték a kiváló szabadkai színésztől, Fülöp Tímeától, amikor otthagyta az eddigi létbiztonságot, és átköltözött Budapestre. Kovács Bálint készített interjút a külhoni magyarságról, szerbiai adófizetőkről és arról, milyen az, amikor Alföldi Róbert áll ki a szabadkaiak mellett.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, nagybecskereki születésű gyerekként mennyire volt egyenes az útja a színészet felé, Fülöp Tímea elmondta: „Csodálatosan egyértelmű út volt. Babakorom óta volt egy kis piros sámlim; mindig arra álltam fel szavalni. Sokat szerepeltem, énekeltem, bújtam asztal alá: váratlan fordulatokkal volt tele édesanyukám és a nagyszüleim élete. Mert így éltünk együtt: apukám és anyukám elváltak. A családom mindig azt mondta, ha nem leszek ügyvéd vagy színésznő, akkor nem csináltam semmit az életemmel. Mindig harcoltam az igazságért, nemcsak a sajátomért, másokéért is, és nagyon sok idő kellett, hogy felfogjam, sajnos ebben a szakmában ez nem jön túl jól, mert csak saját magamat emésztem fel vele. Szavalóversenyekre, drámacsoportokba jártam, felvételiztem a budapesti, a kaposvári és az újvidéki színművészetire is: Újvidékre vettek fel. Már középsulisként játszottam a Szabadkai Népszínházban statisztaszerepeket és megszerettem. Diploma után pedig visszahívtak.”

Arról szólva, miért mondja, hogy ebben a szakmában nem jön annyira jól a nagyon fejlett igazságérzet, elárulta: „(…( Mindig igazságot akartam szolgáltatni, az is mindegy volt, hogy kedvelem-e azt az embert, akiért éppen ki akartam állni. Folyamatosan idegeskedtem, felemésztett. Nemrég jöttem rá, az is bőven elég nehéz feladat, hogy megtaláljam és kiharcoljam a saját igazságomat akár a szakmával, akár a családdal, akár a szerelmemmel szemben. Nem kell emellé mindig másokkal is foglalkozni.”

„Csodálatos volt Az orvos próbafolyamata, és olyan előadás született, amit mindenkinek látnia kell, mert pont arról szól, teljesen mindegy, fehér vagy fekete vagy, orvos vagy pap, jobboldali vagy baloldali, mert ha ember vagy és meghallgatod a másikat, akkor talán egy kicsit jobbá tudod tenni ezt a világot” – tette hozzá.

A színésznő arról is mesélt, hogy ,ásfél éve teljesen más irányt vett az élete, rengeteg változás történt nagyon gyorsan: „Akkor kezdtük el az Átriumban próbálni A trianoni csatát, és annak a próbafolyamata alatt lettem szerelmes. Már ismertem őt az SZFE-ről, mert az Újvidéki Művészeti Akadémiáról annak idején részképzésben itt töltöttem egy félévet. Amikor itt voltam, pont megláttam egy Facebook-posztját, aztán vele álmodtam, majd másnap összefutottunk a 17-es villamoson, pedig a másfél hónap alatt egyetlen egyszer szálltam fel a 17-es villamosra. Volt este egy bulink, arra meghívtam. Ennyi. Onnantól kezdve indult meg az életem egy másik irányba. Már tavaly augusztusban beszélgettem arról Urbán Andrással, hogy eljönnék a Kosztolányiból, és szeptemberben felköltöztem Budapestre. Hatalmas érzelmi kavalkád volt ez, és szakmailag is aggódtam, mi lesz velem most, hiszen otthon felépítettem már valamit, ami számít, ami miatt megismert az ottani szakma. Fel kellett dolgoznom, hogy itt olyan ember leszek, aki nulláról kezd mindent; Budapesten nem verhetem a mellem, mit építettem fel Szabadkán, ha itt senki nem ismer. Tudtam, hogy szép lassan kell majd itt is újraépítenem a karrieremet. Megígértem magamnak, hogy soha nem fogok szégyellni kopogtatni, mert ajtókon kopogtatni nem szégyen, csak segget nyalni az.”