Funk Iván rendező úgy véli, „ha valaki olyat állít, hogy egy szakmailag kiemelkedő tanári karral rendelkező egyetemen alacsony színvonalú oktatás folyik, az bármire képes”.

Volt hallgatóként és felelős magyar állampolgárként, alkotóként és nézőként is kiállok a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiája mellett, de nincsenek illúzióim. Ha valaki olyat állít, hogy egy szakmailag kiemelkedő tanári karral rendelkező egyetemen alacsony színvonalú oktatás folyik, az bármire képes. Felsőbb szinteken akadályozzák egy rektor kinevezését.

Az Színház- és Filmművészeti Egyetem egy beckett-i abszurdba került: Godot-ra várva lebeg a bizonytalanságban vezetője nélkül. Az SZFE-nek természeténél fogva tehetsége van ahhoz, hogy közölje narratíváját a közvéleménnyel. Erről elég erős bizonyítékot nyújtott a tüntetésen és egyéb felületeken. Tudatosítani kell, hogy az egyetemen nem arra tanítják a hallgatókat, hogy mit gondoljanak, hanem, hogy hogyan gondolkodjanak, milyen eszközökkel hozzanak létre professzionális előadásokat. 

Öt évig jártam az SZFE-re és szakmai ügyeket soha nem kevert politikával senki. (pl. egy felvételin Kerényi Imre éppen úgy hozzászólt a felvételiző művészi adottságaihoz, mint Ács János, teljesen magától értetődően). Ha valakit ez nem érdekel, vagy egyszerűbbnek találja az SZFE-t leírni ilyen-olyan egyszavas jelzőkkel, az gondoljon arra, hogy ez az intézmény egy egész ország kiemelkedő művészeit nevelte ki az elmúlt évtizedekben. Magyarországét. 

„Szökevény az, aki a közösségi élet rendje elől megfutamodik; vak, aki látó szemmel szemet huny;”
Marcus Aurelius

Funk Iván