A társművészetek területére kalandozó sorozatában időutazásról, múzeumi kalandokról, filmekről és rézkarcokról is beszélgetett Für Anikóval Seres Gerda.
A teljes interjú ITT érhető el.
A kérdésre, mi jut eszébe a játék szóról és mikor játszott utoljára a színpadon kívül, Für Anikó a Kultúra.hu-nak elárulta: „Igazi homo ludens vagyok, mindenféle játékot nagyon szeretek a színpadon kívül is. Három kedvenc hobbink van a családdal: filmmániások vagyunk, társasjátékozunk és imádjuk a természetet járni.”
Arról szólva, ha bármilyen művészt, alkotót választhatna, kivel menne el vacsorázni, és mire lenne kíváncsi, azt felelte: „Kicsit zavarban vagyok ezzel, akárcsak a nappalimba választható műalkotással. Rajongok Szabó Magda regényeiért, bármikor szívesen előveszem őket újra, mégis bizonytalan vagyok: vajon könnyen megtalálnánk a közös hangot? Úgy képzelem, hogy zárkózott, szemérmes ember volt, így egyetlen találkozás vélhetően csak a lehetőségeink korlátozottságára világítana rá, több találkozás viszont alkalmat teremhetne elmélyült beszélgetésekre. Ezért inkább hívnék meg olyanokat, akikkel egyébként is örömteli beszélgetéseket folytathatok alkalomadtán: Bereményi Gézát, Tasnádi Istvánt, Egressy Zolit, Grecsó Krisztiánt.”
Arra is válaszolt, ha találkozna egy idegennel a vonaton, aki semmit sem tud a magyar kultúráról, mi lenne az a néhány műalkotás, amit feltétlen megmutatna neki: „Hirtelen csupa gyakorlatias felvetés jut eszembe: érti a nyelvünket? Mutathatok neki verseket? Ha nem, az se baj, akkor lejátszom neki Bartók Este a székelyeknél című művét, ami az egyik kedvencem. Vagy bármelyik Bartókot. De mutatnék neki Muzsikás-számokat is, Sebestyén Márta dalait, Lajkó Félix játékát, a biharisok táncfelvételeit. A Csontváry-filmet, a Psychét. Vagy ott a Melyiket a kilenc közül? Megmutatnám Csontváry festményeit, Mata Attila, Erős Apolka szobrait és Janus Pannoniustól József Attilán át a kortársakig számos költő versét. Annyi csodát sorolhatnék, meddig tart ez a vonatút?!”