Hogy érzi magát egy-egy próbafolyamat végén? És miért olyan nehéz a színészi összefogás? Az Örkény Színház művészét a Magyar Narancs kérdezte.

A Magyar Narancs interjújából:

Nemrég a nagy sikerű nőNYUGAT is látható volt a neten. Az előadásban megidézett nők sorában Kaffka Margitot is alakította, aki 38 évesen, az 1918-as spanyolnáthajárványban halt meg, a fia csak egy nappal élte őt túl. Ennek kapcsán Für Anikó elmondta: “Amikor 2010-ben elkezdtük játszani a darabot, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam annak, hogyan halt meg, de most nagyon is eszembe jutott a sorsának tragikus rímelése a mai időkre. A próbák kezdetén ez a szörnyűség csak egy volt az akkori borzalmak sorában. Ha csak a nagyszüleink generációját nézem, hogy min mentek keresztül – volt világháború, éhezés, üldöztetés, óvóhely, bombázás, fagy és lótetem -, meg se kottyan, ami most történik. Persze nagyon is kottyan, isten ments, hogy elbagatellizáljam.”

Híres szerepe volt Az üvegcipőben Adél. A kérdésre, hogy a hattyú próbáin biztonságot adott-e, hogy van már némi jártassága Molnár Ferencben, azt felelte: “Jaj, nincs énnekem otthonosságom semmiben! Még mindig úgy vagyok vele, hogy a bemutató előtt két héttel a legszívesebben elhagynám a pályát. Ilyenkor azt kérdezem, miért nem vitt el az anyukám pályaválasztási tanácsadásra! Az, hogy miként áll össze végül az előadás, a mai napig rejtély a számomra, pedig a századik szerepemen is túl vagyok. Ezt mindenféle túlzás nélkül mondom. És tényleg nem lehet sosem megmondani, mi miért működik vagy miért nem. Egy bukásban ugyanannyi meló van, mint a sikerben. Amikor például 2014-ben Mácsai Pál előállt azzal, hogy két felvonáson keresztül verseket fogunk mondani, akkor egy-két ember kivételével mindannyian azt gondoltuk, hogy ugyan már! Oké, jön a költészet napja, megcsináljuk, mindenki a legjobbját adja bele, aztán lesz maximum hét előadás. Ez volt az első Anyám tyúkja – most már a századik előadáson is túl vagyunk.”

Azt is elárulta, mindig outsidernek érezte magát: „Ebben a mostani, karanténos időszak is csak megerősít. Egyáltalán nem vagyok kétségbeesve attól, hogy nem szerepelhetek. Baromi jól érzem magam így, persze lehet, hogy egy idő után elvonási tüneteim lesznek és megszólal bennem a színészpsziché. Az elmúlt 30 évben szénné dolgoztam magam, jólesik egy kicsit leállni. Most talán törleszthetek a családom felé, akiktől sokszor megvontam magam. Persze nagyon is átérzem azt a félelmet, amit a helyzet okoz, az egzisztenciális félelmek is ott lógnak a levegőben.”

Az Örkény igazgatója, Mácsai Pál az év elején, azt nyilatkozta, hogy nincs színházszakmai szolidaritás. Erről szólva Für Anikó elmondta: “Minket, színészeket nehéz összefogni. Létezik ugyan színészszakszervezet, vannak érdekképviseletek, amelyek összefognának bennünket, de ez tényleg nehéz ügy. Egyrészt azonosak az érdekeink, másrészt meg nem. Ez egy individualista pálya. Mindig van olyan kiskapu, amin valaki ki fog bújni.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.