„Három eset lehetséges: Rátóti Zoltán vagy súlyos szövegértési problémákkal viaskodó félkegyelmű, vagy mindenkit hülyének néző eszement manipulátor, vagy a kettő szimbiózisa. Sándor Erzsinek nekitámadva ugyanis azt állítja, hogy rektori kinevezése minden feltételnek megfelelt. Igazat mond, ha ő maga is, miként a NER-felhozatal minden kliense, talpasa, kiszolgálója, hűbérese és bátor embere a hatályos törvényeken felülállóként és azokon kívüliként tekint tükörben visszapillantó önmagára, feltéve, hogy képesek még egyáltalán tükörbe nézni” – írja közösségi oldalán Gábor György filozófus, habilitált egyetemi tanár, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársa, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

Akkor hát nézzük a száraz tényeket, kizárólag a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény alapján. A törvény 13. § (5) bekezdése kimondja: „Rektori megbízást az kaphat, aki felsőoktatási intézményben szerzett vezetési, szervezési ismeretekkel, gyakorlattal és legalább egy „C” típusú középfokú államilag elismert, – középfokú (B2 szintű) általános nyelvi, komplex – vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával rendelkezik, továbbá a felsőoktatási intézménnyel teljes munkaidőre szóló munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban áll, illetve akivel ilyen jogviszonyt létesítenek.

A rektori megbízáshoz egyetem esetén egyetemi tanári, alkalmazott tudományok egyeteme és főiskola esetén egyetemi tanári, főiskolai tanári, egyetemi docensi, tudományos tanácsadói vagy kutatóprofesszori munkakörben történő alkalmazás szükséges.”

Zanzásítva, hogy Rátóti Zoltán is megértse: rektori megbízáshoz szükséges általános középfokú nyelvvizsga, továbbá egyetemi tanári kinevezés, amelyet a MAB szakértői véleménye nyomán a miniszter kezdeményez a köztársasági elnöknél.

Az egyetemi tanári kinevezés feltételei pedig a törvény 28. § (5) bekezdése alapján: „Az egyetemi tanári munkaköri cím adományozásának és az egyetemi tanári munkakörben történő alkalmazásnak feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, amennyiben magyar állampolgár, habilitációval vagy azzal egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlattal, továbbá az adott tudomány vagy művészeti terület olyan nemzetközileg elismert képviselője legyen, aki kiemelkedő tudományos kutatói, illetve művészi munkásságot fejt ki.

Az oktatásban, kutatásban, kutatásszervezésben szerzett tapasztalatai alapján alkalmas a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, idegen nyelven publikál, szemináriumot, előadást tart.

Az egyetemi munkaköri cím adományozásának és az egyetemi tanári munkakörben történő alkalmazásnak a feltételeit a 69. § szerinti, az érintettre irányadó eseti követelményeknek megfelelően kell teljesíteni. Az egyetemi tanár jogosult a professzori cím használatára.”

Zanzásítva, hogy Rátóti Zoltán is megértse: egyetemi tanár az lehet, aki doktori fokozattal rendelkezik, továbbá habilitációval vagy nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlattal, továbbá az adott tudomány vagy művészet nemzetközileg elismert képviselőjének kell lennie, valamint legyen képes idegen nyelven publikálni és előadást tartani.

A törvényben foglaltakra hivatkozva kérdem Rátóti Zoltántól: mely fenti feltételeknek méltóztatott megfelelni, s melyeknek nem, midőn belehuppant a rektori székbe?

Kérdéseimre civilként kíséreljen meg válaszolni, s ne a privát életben gyakorolt tartuffe-i szerepéből kibeszélve.