Gálffi László: „Azért még egy fél Gellért hegyet el tudnék hordani”
2022. május 27., péntek 09:45
Az Örkény Színház Jelenetek a bábuk életéből bemutatója kapcsán kérdezte szenvedélyekről, zsenikről, öregedésről Gálffi Lászlót Marton Éva a Fidelio oldalán.
„Fiatalon bárhova mentem, felismertek. Jólesett, később fárasztó lett. Kezdenek felejteni, velem öregszik a közönségem, kevesen vannak. Az ember addig színész, míg azok, akik látták – például az Equusban – saját élményeikből emlékeznek rá” – mondja Gálffi László.
„Múltkor mesélt valaki az Arthúr legenda varázslójáról, Merlinről, milyen fantasztikus varázslásokat tesz; majd eltűnik, alszik, mert ki kell pihennie a rengeteg energiát, amit átadott a világnak. Szüksége van néha lenulláznia magát. A színészetben is ez van: nem lehet ugyanolyan hőfokon végigcsinálni, nekem legalábbis nem megy. Szükségem van a töltődésre is, legyen az utazás, szerelem, új könyvek, zene. A színpadot szétverő, fiatalkori előadásaim energiái beépültek: most is működnek. Az ügynök halálát végig nekem kell vinni; az erő, az akarat, a csökönyösség, amit fiatalon gyűjtöttem magamba, megvan.
Fájhat ez meg az, de csinálom, mint a cirkuszi ló, ha meghallja a zenei végszót.”
A felvetésre, miszerint volt egy korszak, a nagy szerepekkel a II. Edward, a királydrámák, az Örkény első éveiben a Borisz Godunovtól a Lótig, az elmúlt egy-két évben viszont mintha kevesebbet játszana, azt nyilatkozta:
„(…) Azért még egy fél Gellért hegyet el tudnék hordani. De lesz még idén egy parádés filmszerepem (csak még titok), a jövő szezonban meg egy komoly feladat az színházamban. Nincs itt semmi gond.”
A felvetésre, miszerint elégedettség és elégedetlenségek billegnek benne, úgy reagált: „Az önbizalmat, a hitet a legegyszerűbb tönkretenni, elpusztítani. Felépíteni sokkal nehezebb. Hetven éves leszek, visszafele már nincs mit nézelődni, de előre tervezni se. A kicsike hézagban kell megtalálni, hogy mi a célod, Laci. Lehet, hogy nem a színház, a film, a tanítás, lehet, hogy valami egészen más lesz. El kell rendezni, hogy mit akarok, és meg kell őrizni azt a mentális nyitottságot és tisztaságot, amit elvett tőlünk ez a korszak. Ezt kell megkeresni, a hitet, ezt keresem, de nem vagyok betojva.”
Gálffi László arról is beszélt, hiányzik neki a tanítás, de hálás a sorsnak, hogy hamarabb került ki az SZFE kötelékéből minthogy végig kelljen élnie a modellváltást: „Belepusztultam volna. Szégyenteljes és rendkívül cinikus tett, de úgy érzem, még nincs lejátszva. Ezek a fiatalok szerintem még revansot vesznek.”