Tíz év szünet után Gálffi László a Semmelweis-film Klein doktoraként tér vissza a filmvászonra. Bár fiatalon teherautósofőrként futott be A kenguru címszerepében, nem idegenek tőle a kosztümös, történelmi filmek sem, általában királyokat alakít. Kamaszkori moziélményeiről, a negatív szerepek kihívásairól, példaképeiről beszélgetett vele a Film.hu. Lapszemle.

Arról szólva, hogy fiatalon filmsztár lett A kenguruval, a színész elárulta:

„A legnagyobb dolog az volt a számomra, hogy esténként beengedtek a Bartók moziba – ahová régen belógtam –, amikor A kenguru ment, és beleszagolhattam a közönségbe. Egyébként ez volt az egyetlen munkás-szerepem, pedig egyszerű családból származom, a szüleim mesteremberek voltak. Egész életemben hálás maradok Zsombolyai Jánosnak, hogy bízott bennem, és hogy megismerkedhettem vele. Csodálatos nyaralás volt az a nyár, az a forgatás! Be ugyan nem skatulyáztak a film miatt, de jó pár évig nem kaptam szerepet, mert mindenki a Kengurut látta bennem. Még a színházi előadásokon is sikongattak a nézők, „jaj a Kenguru”, főleg a kosztümös előadásokon.”

A beszélgetésben egy kevésbé ismert tényről is szó esett, arról, hogy Lénárd Sándorról dokumentumfilmet forgatott Brazíliában, A láthatatlan háznak ráadásul ő volt az operatőre is:

„Azt tudja, hogy operatőrnek készültem? Bárki megkérdezte, hogy mi akarok lenni, azt válaszoltam, hogy operatőr. Szerettem képekben gondolkodni. A színházban is nagyon adok erre. A képzőművészet iránti rajongásom is nyilván ebből fakad. Képes vagyok távoli városokba elutazni, hogy közelről megnézhessek egy festményt.

A láthatatlan ház esetében pedig botcsinálta operatőr lettem, eredetileg nem én lettem volna. Jó nagy kamerát vittem be a vállamon Brazíliába, engedély nélkül. Senki nem mert szólni. A forgatáson próbáltam komponálni, de közben én voltam a hangmérnök is, a riporter, és negyven fokos meleg volt, kilencven százalékos páratartalommal.”

Azt is kifejtette, hogyan dönt egy filmes szerep mellett, például Klein doktor szerepe mellett a Semmelweis-filmben:

„Mostanában nem kapom meg a forgatókönyveket, ez egy új szokás, így hát a fő szempont az, hogy engem érdekel-e a szerep, van-e valamilyen közöm hozzá. Természetesen a rendező személye is rendkívül fontos, ahogy a kollégáké is, hogy kivel fogok játszani. Itt fiatal kollégákkal dolgozhattam együtt, megismerhettem a gondolkodásmódjukat, hogyan dolgoznak, hogyan építkeznek, Koltai Lajossal pedig már történelmünk van. És én szeretek nosztalgiázni.

Klein doktor esetében konkrétan az érdekelt, hogy ez egy negatív szerep, ami mindig százszor izgalmasabb. Érdekelt, hogy megtalálom-e benne azt, amitől ez az ember olyan, amilyen. Az mondjuk zavart, hogy öregnek éreztem magam a szerephez, mert nem akartam, hogy korosztályok közötti viszálykodás legyen a vége. Hiszen a gondolkodásmód sokkal fontosabb szempont, és a szerepet mindig apró, pici dolgokkal kell megtölteni.”

Az interjúból kiderült, melyik magyar színész a példaképe: „Darvas Iván. Ő minden tekintetben, emberileg és művészileg is a legtöbbet jelenti a számomra. Persze sokakat tudnék még említeni, mégis ő az etalon. És nem elsősorban a színészete miatt, hanem emberileg. Kivételes személyiség volt.”