Idén is tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten.
Ebben az évben a korábbinál is szélesebb körből kerülhettek ki a Prima Primissima Díj jelöltjei, mert az elismerés több kategóriáját is kibővítették. A színház- és filmművészet kategóriája kiegészült a táncművészettel, a képzőművészet kategóriája az iparművészettel, a sajtó kategóriája pedig az ismeretterjesztéssel.
Magyar építészet kategóriában Sugár Péter építész, egyetemi tanár; magyar képző- és iparművészet kategóriában Hager Ritta textilművész; magyar oktatás és köznevelés kategóriában Härtlein Károly mesteroktató; magyar tudomány kategóriában Lovász László matematikus; magyar ismeretterjesztés és média kategóriában a Bartók Rádió érdemelte ki az elismerést.
A magyar sport kategóriában Hegedüs Csaba olimpiai bajnok birkózó, mesteredző kapta a díjat.
Magyar irodalom kategóriában Dobai Péter költő, író, dramaturg; magyar népművészet és közművelődés kategóriában Kovács Gyula erdész, a régi magyar gyümölcsfajták őrzője; magyar zeneművészet kategóriában Keller András hegedűművész, karmester; magyar színház-, film- és táncművészet kategóriában pedig Gálffi László színművész kapta az egyenként 15 millió forinttal járó díjat.
Az ugyancsak 15 millió forinttal járó Közönségdíjat Hadas Krisztina televíziós újságíró, szerkesztő kapta.
Csányi Sándor, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntőjében felidézte, hogy utoljára 2019-ben rendezhették meg a gálát nagyközönség előtt. Az azóta eltelt időszakban az alapítvány ugyan működött, de 2020-ban a világjárvány miatt úgy gondolták, hogy a hagyományos díjak helyett inkább az egészségügy területén működő, nehéz helyzetbe került civil szervezeteken segítenek. 2021-ben pedig a járvány miatt csak szűk körben tarották meg az eseményt.
„Nemcsak a díjazottakat ünnepeljük idén, hanem a húszéves Prima Primissima Díjat is, amely Demján Sándor kezdeményezésére jött létre és széleskörű társadalmi összefogásra talált”
– hangsúlyozta Csányi Sándor, hozzátéve, hogy bár a járvány kevésbé fenyeget, nem lehet felhőtlenül ünnepelni. A szomszédban háború van, és sokan egzisztenciálisan nehéz helyzetbe kerülnek az ország gazdasági helyzete, az energiaválság, az ellátási bizonytalanság és a magas infláció miatt.
Ebben a helyzetben nagy a felelősségünk abban, hogy támogassuk a tudósokat, művészeket, sportolókat, hogy a nehézségek miatt ne kelljen a tevékenységüket abbahagyni – tette hozzá.
Kitért arra, hogy idén összesen 652 érvényes jelölés érkezett a korábbi díjazottak és a szakmai szervezetek részéről.
Kiemelte: az elmúlt években bebizonyosodott, hogy nemcsak a Prima Primissima, hanem a Prima díj is jelentős elismerés, hiszen bármely területen az első háromba kerülni rendkívül nagy tehetséget, odaadást, elkötelezettséget és erőfeszítést igényel.
„Ami az egyes kategóriákat összeköti, az a verseny, ez szüli azokat a teljesítményeket, életutakat, amelyek a legjobbakat megkülönböztetik a többiektől” – hangsúlyozta Csányi Sándor, hozzátéve, hogy ezeknek a teljesítményeknek az elismerése és bemutatása „megerősíti a nemzeti önbecsülésünket, a tenni akarásunkat és ösztönzést ad a jelennek és a következő nemzedékeknek is. Táplálja azt a reményt, hogy tisztességes versenyben kemény munkával és kitartással minden elérhető”.
Gálffi László színművész 1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Vígszínházhoz szerződött, 2004 óta az Örkény István Színház tagja. Másfél évtizeden keresztül tanított a főiskolán. Játszotta az Equus és az Amadeus főszerepét, volt II. Richárd és II. Edward király. Színre lépett Jagóként, valamint a Bánk bán és a Faust címszerepében. Láthatta a közönség a Kenguru, a Redl ezredes, a Zsarnok szíve és az Utóélet című filmekben. 1983-ban a nemzetközi Wagner-film II. Lajosát is alakította.
Hosszú éveken át tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, osztályvezető tanár is volt. Művészetét számos díjjal értékelték: 1984-ben Jászai Mari-díjat kapott, 2000-ben az évad legjobb színészének választották, 2003-ban érdemes művész címmel tüntették ki. 2007-ben több évtizedes kimagasló színészi alakításaiért Kossuth-díjjal jutalmazták. 2010-ben a Halhatatlanok Társulata is tagjai közé fogadta. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának is tagja.
Szerepeit apró, finom gesztusokból rakja össze, karaktereit kidolgozott lélektani hitelességgel formálja meg.
„Ahogy teltek az évek, rájöttem: muszáj alaposan átgondolni, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem. Egyre kevésbé mindegy, hogy mit vállalok el, és mennyit; nem szabad olyan munkákra energiát fecsérelni, amelyek nekem már nem jelentenek igazi feladatot.
A kor valahogy „védetté” is teszi az embert: úgy érzi, most már megengedheti magának, hogy ne szolgáltassa ki magát senkinek, még akkor sem, ha azt történetesen jól megfizetik. Nem vagyok hajlandó például úgy elvállalni egy munkát, ha egy rendezőasszisztens, mint éppen tegnap is, azzal keres meg, hogy eljátszanék-e egy mellékszerepet valamilyen külföldi rendező valamilyen munkájában valamikor a közeljövőben, most csinál rólam egy-két fotót, aztán majd esetleg jelentkezik, attól függően, hogy milyen döntés született. Azt válaszoltam: nem, köszönöm; de a hölgy egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ilyen jó anyagi kilátásokkal tényleg képes vagyok nemet mondani, és határozottabban is el kellett ismételnem: higgye már el, nem érdekel, és legyen szíves, menjen el. Nem fogok elvállalni olyasvalamit, amiről nem tudom előre, hogy örömömet találom benne! Ezért nem fogadom el például a talk-shaw-k meghívásait sem; szó sincs arról, hogy lenézném őket, csak tudom, hogy én nem érzeném jól magam abban a helyzetben” – vallja Gálffi László.