A Rebecca című musical két főszerepében, Beatrice és Mrs. Danversként is látható Gallusz Nikolett, a Madách Színház művésze. A Kultúra.hu oldalán Gáti Katalin Teodóra, kérdezte a művészt pályájáról, szenvedélyről, Lapszemle.

A felvetésre, miszerint meglehetősen skizofrén helyzet lehet estéről estére két ellentétes személyiséggel rendelkező nőt alakítani, Gallusz Nikolett elmondta:

„Önmagát nem, amit csinál, azt viszont halál komolyan kell vennie az embernek, és a kettőt nem szabad összekevernie. Ennek révén tudtam nehéz próbaidőszakokat túlélni, és most is ezt az elvet követtem” – mesélte a színésznő, aki szerint a Dóm tér szakrális kisugárzása miatt nézők és művészek számára is örök élmény minden ott elhangzott jelenet vagy dal. 

Arról szólva, hogy nagy szenvedéllyel beszél a munkáról, úgy fogalmazott:

„Minden dús érzelmemet a munkába csatornázom, és a zenés színháznak nagy előnye, hogy még koncentráltabban lehet közvetíteni őket. Olyan attitűd ez, ami ránő az emberre. Gyerekkorban minden kérdésemet, kételyemet, boldogságomat és szomorúságomat a művészetben tudtam kifejezni, majd hála istennek elkapott a gépszíj, és elkezdtem ebben élni. Soha nem kerültem le róla, hanem a szó legnemesebb értelmében bekebelezett a pálya.

Ennek drámai oldala, hogy akivel ez megtörténik, annak végül szinte nem marad magánélete. Megnyugtat, hogy az általam csodált művészekkel ez nagyrészt szintén így van. Persze egy-két szerencsés csodálatos családi életet tud élni a színházon kívül, de nekik valószínűleg jó hátterük, segítségük van. Elkerülhetetlen, hogy mindent odaadj, és ez a pálya mindent el is fogad, el is szív az embertől. Körforgás. Érzelmi adok-kapok, és a gépezet, ha kihúzod a konnektorból, megáll.”

A színésznő arról is őszintén vall, hogy nem így tervezte az életet, de első helyre csúszott a színház: „Az emberi sors kifürkészhetetlen. Nem akartam erőszakosan, mindenáron ezt a pályát, viszont nagy őszinteséggel és lelkesedéssel vágytam rá, és sikerült. A család viszont nem. Minden alkalommal az a közeg válik családdá számomra, amelyben éppen vagyok.”